Kis történelem

A Clipper versenyeket szervező cég, a Clipper Ventures alapítása 1995-re nyúlik vissza, amikor Sir Robin Knox-Johnston és William Ward azzal a céllal hozták létre a céget, hogy földkörüli vitorlás versenyeket szervezzen és bonyolítson le.

Sir Robin egyébként nem kisebb teljesítménnyel vonult be a történelembe mint, hogy 1969-ben Ő volt a világon az első ember aki egyedül, megállás nélkül körbevitorlázta a földet a Sunday Times Golden Globe Race versenyén. Erre a teljesítményre akkor 312 napra volt szükség, ugyanis a verseny 1968. június 14.-én indult és 1969. április 22.-én ért vissza kiinduló kikötőjébe, Falmouth-ba.
Mindmáig a földkörüli vitorlázás kevesek kiváltsága. Azt meg, hogy ezt egyedül teljesítették, kevesebben mondhatják el magukról, mint ahányan az űrben jártak!
Sir Robin szerette volna azt az érzést, amit a tengerek és óceánok meghódításakor érez valaki, elérhetővé tenni szélesebb kör, mára nyugodtan mondhatjuk „tömegek” számára. Ez az eszme vezérelte amikor létrehozta társával a Clipper Ventures-t.

Az első flotta előkészítésére és a verseny indulására több mint 1,5 évet kellett várni. Először is 8 db 60 lábas hajóra volt szükség, no meg a szükséges finanszírozásra. Minden nehézség ellenére sikerült ezeket előteremteni, és 1996 utolsó negyedévében elindult az első verseny.
Ez az első, 60 lábasokból álló flotta 4 Clipper versenyt futott végig (Clipper 1996, Clipper 1998, Times Clipper 2000, Clipper 2002), majd eljött az ideje, hogy újabb, modernebb hajók álljanak hadrendbe. Jött az új 68 lábas flotta, ami már 10 egyforma hajóból állt. Ennek a flottának is kellett egy jó másfél év mire elkészültek, így a következő verseny csak 2005-ben indult.

Volt még egy lényeges változás. Míg az első négy verseny alapvetően keletről nyugatra haladt (ez is meghatározó oka volt annak, hogy miért az utolsó negyedévben volt az indulás), 2005-től kezdve megváltozott az irány és a nyugat-keleti irány lett a meghatározó. Ez egyben az indítási dátum újragondolására is késztette a szervezőket. Innen kezdődően – bár a pontos útvonal szinte mindig változott némileg – a versenyt korábban indítják, valamikor a harmadik negyedévben.

A 68-as flotta is 4 versenyévadot vitorlázott végig (Clipper 05-06, Clipper 07-08, Clipper 09-10, Clipper 11-12), és újra felvetődött a csere gondolata. Persze most is az egyre gyorsabb (egyben nagyobb) hajók lehetősége csábított, és a verseny növekvő népszerűsége egyben egy nagyobb flottára adott lehetőséget, így született meg a 12 új, 70 lábas hajó terve.  A szervezők kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a flotta csere ne okozzon fennakadást. Időben megkezdték a tervezést és a világ mára egyik legnagyobb hajóépítő üzemében, Qingdaoban, Kínában készültek az új hajók.

Persze a kiszolgált 68-asokra továbbra is számítanak, elsősorban mint kiképző hajókra a következő versenyekre.

De itt már a mában vagyunk ….

A Clipper verseny egyedülálló

Sir Robin eredeti gondolata maradéktalanul beteljesült. A verseny ma a világon az egyetlen földkerülő verseny, amin amatőrök (értsd nem profi vitorlázók) vehetnek részt. Ez a lehetőség még azok előtt is nyitva áll, akik soha nem vitorláztak előtte (mint a részvevők közel fele!).
És ez nem ment a verseny színvonalának rovására! A maga 40,000 tengeri mérföldjével ez a leghosszabb földkerülő vitorlás verseny. Egyben a legnagyobb „one-design” verseny, ahol 12 teljesen egyforma vitorlás indul az első helyért. A legénység az egyetlen, ami megkülönbözteti a hajókat és eldönti, hogy ki állhat a dobogóra.

A földkörüli útvonal 8 nagyobb szakaszra („leg”) van osztva, ami lehetővé teszi, hogy a legénység szakaszonként változzon, cserélődjön. Akinek nincs lehetősége a teljes földkerülő versenyen részt venni, az választhat a szakaszok közül, egyet vagy akár többet, attól függően, hogy melyiket akarja/tudja teljesíteni. Ez még olyanoknak is elérhetővé teszi az élményeket, akik nem tudják „normális” életüket 1 teljes évre felfüggeszteni.

Az egyenként 24 férőhelyes, de terv szerint 21+1 fős legénységgel kifutó hajókon a verseny 1 éve alatt akár 600 ember is megfordul, akik egy része földkerülő (tehát végig megy mind a 8 szakaszon), mások pedig le és fölszállnak a hajókra a szakaszok végén lévő kikötőkben. A részvevők között a taxi sofőrtől az ápolónőn, tanáron, bolti eladón keresztül, az orvosokig, bankárokig a legkülönbözőbb szakmai háttérrel találunk vállalkozó szellemű embereket. A tengeren nincs különbség közöttük, mindannyian a legénység tagjai, versenyzők.

Minden hajón van egy profi skipper, a kapitány, akit a szervezők pályáztatás útján választanak ki. Több mint 10-szeres a túljelentkezés erre a nagy presztízsű és egyedülálló feladatra, és csak a legjobbak mennek át a több hónapig tartó  kiválasztási procedúrán, hogy a végén a 12 legjobb kerüljön a Clipper hajókra.

Akár meglepő is lehet, hogy a részvevők közel fele nem rendelkezik vitorlás múlttal, de a szervezők ennek megfelelően állították össze a felkészülést.  Maga a felkészülés igen sok tevékenységből áll (pl. fizikai állóképesség fejlesztés, felszerelés összeállítása, oltások megszerzése, vízumok igénylése, sok-sok adminisztratív teendő, stb.). A szervezők mindenkit köteleznek egy rigorózus tréning programon való részvételre, ami biztosítja, hogy a verseny kezdetére mindenki elsajátítsa a hajók biztonságos vitorlázásához szükséges alapismereteket.

Ezek között van egy 1 hetes elméleti felkészítés és 3 alkalommal tengeri képzés. Ez utóbbiak élesben folynak, azaz a részvevők felköltöznek a hajókra, kihajóznak a Brit szigetek körüli vizekre (pl. a La Manche csatornába) és egy hétig éjjel nappal vitorláznak. Ez alatt azokat a rutinokat gyakorolják be, amikre a földkerülő versenyen szükségük lehet, beleértve a 4 órás szolgálati váltásokat is.
Európában jobb vizeket nem lehetne találni, ami felkészítene a világ óceánjainak változatos időjárási körülményeire, több méteres hullámokra, a hajón átcsapó hideg vízre, szeszélyes és változó szelekre ….
Egy biztos: bármilyen vitorlás tudással is kezd valaki neki, mire végig csinálja a versenyt, olyan tapasztalatra tesz szert, amivel a világ bármelyik kikötői kocsmájába betérve nem kell szégyenkeznie.

A földkerülő verseny 8 nagyobb szakaszra ("leg") és azon belül 15 versenyszakaszra van felosztva

1. szakasz | 2. szakasz | 3. szakasz | 4. szakasz | 5. szakasz | 6. szakasz | 7. szakasz | 8. szakasz

1. szakasz. Kereskedelmi szelek szárnyán Dél-Amerikába

Egyesült Királyság – Dél Amerika

Az érzelmes búcsú után, óriási média és közönség érdeklődés közepette a flotta nekivág a 40,000 mérföldes kihívásnak, elhagyja a Britt partokat. Vár rájuk az Atlanti Óceánon történő átkelés és kb 3 hét a tengeren, szárazföld nélkül. A Kanári szigetek felé hajózva melegszik az idő és a kereskedelmi szelek az Egyenlítő felé hajtják a hajókat.

Itt kritikus döntés lehet, hogy melyik oldalról kerüljék a versenyzők a Kanári szigeteket, vagy pedig azok között navigáljanak céljuk felé. A környező hegyek akár több száz mérföldes szélárnyékot is előidézhetnek, ha itt hibás döntést hoznak, megtapasztalhatják a szélkeresés frusztrációját.

Ha megérkeznek a kereskedelmi szelek, akkor megkönnyebbülhetnek, de csak átmenetileg, mert előttük az Egyenlítő környéki Doldrums kiszámíthatatlan időjárása, ahol átmenet nélkül és váratlanul váltja egymást a teljes szélcsend és a viharos szél. Igazi türelemjáték.

Ahogy átkelnek az északiról a déli féltekére, tengerészszokás szerint Neptunnak, a tengerek királyának adózik a legénység.

Lassan visszatérnek a déli kereskedelmi szelek, de el kell kerülni az ellenáramlatokat, ha időben akarnak odaérni a horizonton megjelenő Dél-amerikai partokhoz. A várva várt latin vendégszeretet komoly motivációt jelent a csapatoknak a megérkezésre!

2. szakasz. A déli Atlanti óceáni megmérettetés

Dél Amerika – Dél Afrika, Fokváros

Dél Amerikát elhagyva a kereskedelmi szelek és az Atlanti óceán hosszú hullámai várnak a mezőnyre, ahogy a hírhedt Déli óceán felé veszik útjukat. Hamarosan a bőszeles vitorlák játsszák a főszerepet a hajók dekorációjában.

A hullámok hátán szörfözve a hajók jóval 20 csomó fölött haladhatnak, az új 70 lábas hajók akár 30 csomó fölé is tornázhatják sebességüket, ami a kormányos arcára garantálja a megelégedett mosolyt. De a figyelme nem lankadhat, mert elég egy rossz mozdulat, egy rossz halzolás és a vitorlát cafatokban szedheti össze a csapat a vízből és még jó, ha 1-2 napnyi kemény vitorlavarrás után újra használható lesz.

Amikor kelet felé,  a Dél-afrikai partok felé fordulnak a hajók, talán még izgalmasabb szörfölés vár rájuk és csodálatos vadvilág kíséri útjukat: albatroszok repülnek el felettük, bálnákat is gyakran látni errefelé, az éjszakai égbolton pedig könnyen ámulatba esik mindenki, amikor először pillantja meg a Dél Keresztjét.

A versenyszakasz a végéhez ér, ahogy a hajók megközelítik az Atlanti és Indiai óceán találkozását és hamisítatlan tradicionális afrikai fogadtatás várja a befutókat Fokvárosban.

3. szakasz. Szörfözés a Déli-óceán habjain

Dél Afrika, Fokváros – Nyugat Ausztrália

A Dél-afrikai élmények után a Déli-óceán látja vendégül a hajósokat a következő 3 hétben. A világ nagy fokai közül a Jóreménység Foknál elhaladva a hajók délnek, a 40. szélességi kör felé veszik útjukat, hogy szembenézzenek a sok tengerész számára a legnehezebb vizeket jelentő „Üvöltő 40-esek” –kel. Ezek a szelek persze nem mindig vesznek tudomást közkeletű nevükről és nem átallnak 50, vagy ezt meghaladó tengeri mérföldes sebességgel fújni óránként. Nem meglepő hát, hogy a világ óceánjai közül ez a terület tekintett az egyik legnagyobb kihívásnak a vitorlázók között.

Ilyen körülmények között előtérbe kerül a legénység biztonsága és a hajó, valamint a felszerelés épségének megőrzése. Olyan sűrű pára ülhet a vízre, hogy az éjszakai menet során a koromsötétségben a kompasz fényén kívül mást nem is látni. Hideg lesz, mert bár a déli féltekén járunk, a szél nem ritkán egyenesen a jeges Antarktiszról fúj.

A magányos Kerguelen szigetet elhagyva, az erős szelek és az emeletes ház nagyságú hullámok kombinációja tartja fent a legénység feszült figyelmét. Ha ezekhez még vad, alacsony nyomású rendszerek is párosulnak, azok orkán erősségű viharokat hoznak magukkal.

Ezek után elképzelhető milyen érzés befutni a napsütötte, fehér homokos Nyugat-Ausztrál strandok melletti kikötőbe, ahol tömegek várják a hajókat.

4. szakasz. A második nagy fok és három óceán

Nyugat-Ausztrália – Ausztráliai megálló – Kelet-Ausztrália

Nyugat-Ausztráliából a flotta délnek veszi az irányt és az Indiai óceánból visszatér az Üvöltő 40-esek hazájába.

A Leeuwin Fok jelzi Ausztrália legdél-nyugatibb csücskét és egyike a három nagy Foknak, amik körül csak a legtapasztaltabb tengerészek vitorláztak (a Horn Fok a harmadik, amit a verseny nem érint).

A verseny útvonala a 40. szélességi körtől délre vezet, ami garantálja az izgalmakat, ahogy a hajók Tasmánia és a Tasmán tenger felé veszik útjukat. Ezeken a vizeken vívják a Sydney-Hobart versenyben harcukat a hajók egymással és az elemekkel, ami a déli félteke legnevesebb vitorlás viadala.

Az, hogy a mezőny elhagyta Déli óceánt, nem jelenti, hogy könnyebbek lennének a körülmények. Azok a hatalmas hullámok, amiknek az ausztráliai szörfösök örülnek, most komoly próbatételt jelentenek a hajóknak a nyílt vízen.

Kelet-Ausztrália „aranypartja”, a Gold Coast feledteti a megpróbáltatásokat és a legcsodálatosabb ausztráliai nyárban pihenhetnek meg a fáradt tengerészek.

5. szakasz. Ázsiai ízelítő

Kelet-Ausztrália – Szingapúr – Qingdao, Kína

Ez a maratoni szakasz az Ausztrál nyárból a trópusokon keresztül az északi féltekei télbe vezeti a mezőnyt. Közben, mielőtt megérkeznének Szingapúrba ismét átkelnek az Egyenlítőn és manővereznek a Pápua Új Guineai és Indonéziai szigetvilágban.

A verseny először északnak tart az Ausztrál partok mentén, elhagyja a csodálatos Whitsunday szigeteket, és a vad Ausztrál Északi területeket. Az egyenlítői átkelést itt is a Doldrums kiszámíthatatlan időjárása és már-már kibírhatatlan hősége nehezíti, majd Pápua Új Guinea szigetei között a Csendes óceánban hajózik a mezőny. Ez után a Dél-kínai tengeren az észak-keleti monszun szelek hajtják bőszeles vitorlákkal a hajókat Ázsia irányába.

Rövid Szingapúri pihenő után extrém vitorlázás vár a részvevőkre. Trópusi hőséggel és gyenge szembeszéllel kezdődik, majd amikor a hajók északra fordulnak, a levegő hőmérséklete lecsökken, erősödik a szembeszél és a hullámzás. Ha ehhez még hozzávesszük az ilyenkor nem ritka havazást, akkor nem meglepő, hogy előkerülnek a csomagokból a meleg alsók és a ruha rétegek száma ugrásszerűen nő a versenyzőkön.

A mezőny Taiwantól keletre, a Kelet-kínai tenger felé halad és Qingdao a cél, a kínai olimpiai vitorlás „főváros”.

Nehéz leírni a mezőnyre itt váró fogadtatást, de talán győztes háborúból hazatérő hősöket szoktak így ünnepelni.

6. szakasz. A hatalmas Csendes-óceán meghódítása

Qingdao, Kína – USA Nyugati part

Ezt a szakaszt minden tengerész irigyelni fogja a mérföld gyűjteményében.  A Csendes-óceán átkelése, több mint egy hónap a tengeren megállás nélkül, átkelés a nemzetközi dátumvonalon, közel 6000 tengeri mérföld, és a végén nem lesz annál boldogabb ember a földön, mint aki először pillantja meg a kaliforniai hegyeket a látóhatár szélén.

Ekkorra talán már fakulnak a kínai élmények, de soha senki el nem felejti azt a fogadtatást és búcsút, a parádét és a média figyelmet, amit Kínában kapott. Már a tengeri hóesés is régi emléknek tűnik, amikor elhaladnak a hajók Japán déli csücskénél.  A Csendes-óceán a maga módján szörfözési lehetőséggel kedveskedik, ahol megint 3-mal kezdődhet a hajó sebessége a kijelzőn. Akik együtt átkelnek a világ legnagyobb óceánján, egymásra és a hajóra figyelve, vigyázva, soha nem feledik ezt az élményt és valószínűleg egymást sem.
Bár a hetek egymásba folynak, a megérkezés izgalma helyre teszi a dátumokat és a kaliforniai napsütésben könnyű feledni a Csendes-óceán megpróbáltatásait.

7. szakasz. Az USA nyugati parttól a Keleti partig

USA Nyugati part – Panama – Cozumel, Mexikó – New York

Az indulást az amerikai média figyelme övezi, miközben a flotta ismét a Csendes-óceán felé tart. Itt kritikus, hogy milyen alapvető taktikát követ a csapat: part közelben, vagy nyílt vízen haladnak.

A part mentén az áramlás segíthet, de a part közelsége miatt az éjszakai-nappali hőmérsékletingadozás kiszámíthatatlan széljárást eredményezhet. Ugyanakkor a nyílt vízen a kiszámíthatóbb szelet nem segíti felszín alatti áramlás.
Mindenesetre az irány közös, mindenki délnek tart, azonban ahogy egyre délebbre érnek a hajók, úgy lesz egyre kiszámíthatatlanabb a szél.


Hiába, az óceáni vitorlázás inkább hasonlít egy hosszú sakk játszmára, ahol a játék kimenetele csak az utolsó néhány napban kezd látszani. Gyakran csak néhány perc különbség van két hajó között. Ahogy mondani szokták: „nincs vége amíg vége nincs”. A versenyszakasz vége Panama városánál van, ahol a világ egyik mérnöki csodája, a Panama csatorna várja a hajósokat.  A Csendes-óceánból a hegyekben fekvő Gatun tóhoz emelnek fel a zsilipek, majd újra leereszkedik a mezőny, immár az Atlanti-óceánba.

A következő versenyszakasz a kékszínű Karib-tengeren keresztül a Mexikói Yukatán félsziget felé vezet, ahol – a Clipper versenyek történetében először – a Cozumel szigeten megáll a mezőny egy rövid pihenőre. A Cozumel sziget méltán híres üdülő-, búvár-, sznorkel paradicsom, és korallzátonyai is nemzeti parkjának részét képezik.

New York felé sohasem tudhatjuk, merről érkezik meglepetés a kiszámíthatatlan időjárás miatt. A viharokhoz pedig kénytelen lesz hozzászokni a legénység, ahogy jönnek-mennek hívatlanul.

De ahogy a hajók elhaladnak a Szabadságszobor mellett és a 2001. szeptember 11.-es emlékmű közelében kikötnek, a legénység szinte biztos lehet benne, hogy ők az egyedüliek, akik tengeren érkeztek a nyugati partról.

8. szakasz. Hazatérés, a harmadik Atlanti átkelés

New York - Kanada - Észak-Írország - Európa - Nagy Britannia

Bár ez a haza vezető szakasz, semmiképp sem a levezető. Először északnak indul a mezőny és a víz hőmérséklete könnyen elárulja, hogy kapnak-e segítséget a Golf áramlattól. Később megláthatjuk mikor biztosít utat a Labrador áramlatnak, mert a kettő keveredése a tengerben gyakran jár sűrű köd foltokkal.

Új-Skócia partjaival párhuzamosan észak-keletre tartanak a hajók, ahol az Atlanti kikötők egyikében kapnak meleg fogadtatást.
A következő versenyszakasz Kanadából indul, de egy előre meghatározott útponton vezet keresztül az Atlanti óceánon, hogy a hajók elkerüljék a jéghegyeket.

2,000 mérföld után hamisítatlan Ír vendégszeretet várja a versenyzőket.  Mivel már nagyon közel a verseny vége, talán nem kevesen átgondolják, hogy hogy is jutottak idáig és a versennyel együtt sok minden más is perspektívába kerül a versenyzők életében.

Írországból az ír tengeren keresztül vezet az út egy észak-európai  kikötőbe, ami akár sorsdöntő versenyt is eredményezhet, hisz az utolsó négy versenyből 3 alkalommal itt dőlt el az első hely sorsa.
Az utolsó versenyszakasz egy 24 órás sprint vissza Nagy Britanniába, a hazatérőknek kijáró fogadtatásért. A szerettek viszontlátása mellett még jut figyelem a díjkiosztóra is. Az első helyezettnek kijáró és megérdemel díjak mellett mindenki elégedett és büszke lehet a saját teljesítményére, függetlenül attól, hogy hányadik helyen ért célba. Ezek után már csak a következő verseny és a csapattársak fognak hiányozni.