Hírek - aktualitások
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen izgulva fogom tölteni az utolsó amszterdami éjszakát. A rutin összepakolás után (amit immáron 14. alkalommal csináltam!) alig tudtam elaludni. Amire meg elszenderültem, már szólt is az ébresztő...
Péntek dél körül értünk Den Helder, egykor a helyi királyi haditengerészet által használt kikötőjébe. A kisváros mostanra kevésbé katonai, inkább polgári, gazdasági feladatokat lát el a tengeren...
Vasárnap reggel korai kelés volt a szállodában, mert 7:30-ra minden cuccunkkal a hajón kellett lenni. A búszúztatás is olyan parádésra sikeredett, mint az érkezésünk...
Hétfőn délelőtt eufórikus örömmel érkeztünk Londonderry-be. Látvány szempontjából nem volt filmbe illő. Egyrészt azért mert – ugye – a befutó jóval korábban volt és motorral érkeztünk a Foyle folyó torkolatához, másrészt az idő is szürke ruhába öltözött...
Csütörtökre virradóan továbbra is erős befúvásokkal küszködtünk. Ugyan teljes vitorlázattal haladtunk mert a valós szél többnyire 10-14 csomó között mozgott, de amikor hosszabb-rövidebb időre felerősödött a szél, meg kellett küzdeni a kormánnyal...
Előző bejegyzésem végén említettem, hogy szombat reggel az időjárás alkalmat adott spinakkerezésre. Nos, talán mondanom sem kell, de sajnos most sem volt hosszú életű a közepes spinakkerünk a hajó orrán...
A keddi hajószakácskodás után jól esett a teljes éjszakai alvás. Sajnos a rövidebbet húzhattam amikor a beosztás készült, mert a két szakácsi műszak közül a rövidebb pihenőt kaptam ki...
Az előző bejegyzésem végén említett géptermi munkák után végre kifutottunk a manhattani North Cove Marina-ból, hogy átkeljünk a Nagy Tavon...
New York. Bár nem a legkedvesebb városom (az London), mégis tagadhatatlan, hogy sajátos karakterével, különleges gazdasági és idegenforgalmi szerepével a legkiemelkedőbbek között van...
Szerdán ismét hajószakácsi kötelességemnek kellett eleget tenni. Mivel ebédidőre tulajdonképpen mindennel, mármint vacsorával és esti desszerttel is megvoltunk, ezért délután pihenésre is jutott idő...
Távozásunk Jamaicából erősen sírósra sikeredett. No, nem arra a Földkerülő szerencsétlen srácra gondolok, aki a kikötő medencéje mellett megcsúszott, eltörte a bokáját és ezért nem tudta folytatni a versenyt...
Legutóbbi feljegyzésemet kedd estével fejeztem be, de kimaradt belőle az egyik legőrültebb dolog amit csináltam. Kedd délután a fájdalmak délutánja volt. De kezdjük az elején...
Fergeteges megérkezésünket pontosabban a jamaicai meleg fogadtatást követően egyetlen dolog járt a fejünkben, mielőbb a szállásra jutni. Elvárásaink igen magasak voltak, mert nem csak egy tengerparti villa együttesről volt szó...
Kedden 14:00-kor indult a busz a szállodából. Gyakorlatilag majdnem mindenki, aki nem a hajókon aludt, az ebben a hotelben volt, úgyhogy több busznyi ember hagyta el egyszerre az épületet, ami szinte kongott utánunk az ürességtől...
Ahogy azt előző bejegyzésem végén előre jeleztem és vártam, szombaton hajnalban megérkeztünk Panamába. Nekem már hajnal 3:00-ra fel kellett kelnem, mert szolgálatba voltam beosztva...
Keddre virradó hajnalban végre elértük a célvonalat. Szerencsére nem csak mi hibázunk. A Derry nevű hajó túlságosan délre ment és a pontosan a célvonal felől fújó szélben nem tudtak egyenesen a célnak tartani, takkolniuk kellett...
A péntek reggel meghozta a várva várt szélerősödést, igaz nem a kedvező irányból. Újra erősen dőlő hajón voltunk, ahol újra fel kellett húzni az ágyakat, hogy ne essünk le róla...
Mivel is telhetne az ember születésnapja a hajón, minthogy éppen hajószakácskodik. Persze nem szándékosan, de véletlen úgy alakult, hogy éppen rám került a sor hétfőn főzni, robotolni egész nap...
Nem tudom miért, de az utóbbi napokban rettenetesen fáradt és álmos vagyok.
Szombat reggel. 35,000 mérfölddel a hátunk mögött már „csak” alig 10,000 mérföld van hátra hazáig. Még 85 nap! Már „vágjuk a centit”, ahogy a katonaságnál mondani szokás...
Legutóbbi bejegyzésem végén remélt pénteki Golden Gate bridge randevú péntekre virradóan pillanatok alatt elillant, ugyanis ezeket a sorokat péntek délután írom, több mint 30 mérföldre az áhított helytől...
Ha vasárnap, akkor hajószakácskodás. Mivel 14-en vagyunk a hajón, és párosával vagyunk konyhai beosztásban, ezért gyakorlatilag hetente kerül rám a sor. Úgy esett, hogy ez mindig vasárnap...
Hétfőn és kedden is gyengélkedtem. Persze csináltam a műszakos teendőket, csak gyengének éreztem magam és sokkal jobban kimerültem, mint általában....
Előző bejegyzésemben írtam az új, tapasztalatlan, de lelkes és törtető műszakvezetőnkről. Nos, nem sokkal az után, hogy befejeztem naplómat, szegény balesetet szenvedett...
Pillangóztunk! No nem lepkehálóval szaladgáló embereket kell elképzelni, akik egy zöld mezőn szaladgálnak (idilli, nem?). Sokkal inkább mi voltunk a lepkék egy hatalmas háborgó mérges kék mezőn és Neptun rohant utánunk lepkehálóval...
Ezek a kínaiak tudhattak valamit, amikor úgy búcsúztattak bennünket, mint háborúba induló harcosokat, akik nem biztos, hogy visszatérnek a csatából. Ugyanis a kedves fogadtatás után Neptun király elhatározta, hogy teljes bemutatót tart fegyvertárából...
A vasárnap ismét az indulás, valami új felfedezésének izgalmát hozta.
Nos, mint legutóbbi bejegyzésem végén utaltam rá, nem volt kizárható, hogy a várhatóan gyengülő szél miatt előre hozzák a verseny befutóját, ugyanis erősen kérdéses volt, hogy időre Kínába érünk-e...
Legutóbbi bejegyzésem végén azt írtam, hogy nem tudom melyik a rosszabb, a Déli Óceán vagy a Taiwani szoros. Megszületett a döntésem: ez sokkal rosszabb...
Hétfő délután van, és végre ismét versenyzünk. A verseny szervezője, elég szokatlan módon, úgy írta ki a versenyt, hogy minden hajónak több indulási kapun is át kell haladni és minden kapunál rögzíteni kell az áthaladás idejét....
Péntek hajnalban továbbra is motorozva közelítettünk Hong Kong felé. Az éjszaka teljesen eseménytelenül telt, alig láttunk hajókat a környéken...
A vitorlázás abban különbözik a többi sporttól, hogy nem mindig tud az ember abba az irányba haladni, ahová akarna. Ez triviális...
Az indulás előtti éjszaka maga az izzasztó kamra volt a légkondis szálloda után. Ugyan a parton és a fedélzeten kellemes szellő fújdogált az éjszakára elviselhetővé csökkent hőmérsékletben, de mindebből semmit nem lehetett érezni a hajó belsejében...
Mint gondoltuk, Február 12.-én, szerdán értünk Szingapúrba. Ez kb. 1-1,5 nappal korábban volt, mint vártak bennünket, úgyhogy nem is volt mindenki jelen az érkezésünkkor. Pl. a fő szponzor hiányzott...
Akit csak a vitorlázás érdekel, ne is olvassa tovább ezeket a sorokat, mert az nem lesz benne. Pontosabban csak élet a hajón típusú feljegyzések, mivel a befutó után motorral közlekedünk...
Ahogy ígérte, szombaton délben ellátogatott hozzánk Neptun, minden tengerek királya. A látogatás fő célja az volt, hogy ítélőszéke előtt megvizsgálja és, ha bűnösnek találtatnak, elítélje, ill. megfelelő büntetés mellett a pollywog-okat „keményhátú” (shellback) tengerésszé fogadja...
Veszélyes üzem a tengeri vitorlázás. Legalábbis nekem nem ez a legszerencsésebb szakaszom, az már egyszer biztos...
A szerencse forgandó. Közhely, de a vitorlázás, különösen az óceáni vitorlás versenyzés kapcsán nagyon is igaz. Csak egy éjszaka, a szombatra virradó éjszaka kellett hozzá, hogy teljesen átalakuljon a vezető hajók helyzete...
Kedd reggel leparkoltunk. Pontosabban leállított bennünket a természet. Úgy gondolta, hogy az eddigi kiemelkedően jó futásteljesítményünk után pihennünk kell egy kicsit...
Nem sokkal előző bejegyzésem befejezése után, csütörtök délután áthaladtunk a pontozó kapun. Méghozzá szerencsés 3.-ként, ugyanis a Henri Lloyd nevű hajó szélcsendesebb területre került és ott ragadt egy ideig...
Kezd elviselhetetlenné válni a hőség!
Viszlát Ausztrália! Legalábbis remélem, hogy visszajövök még erre az engem megragadó, élhető és baráti kontinensre. A föld legrégebbi kontinensére...
Legutóbbi írásomban azt mondtam, hogy a Déli óceánon jellemzően rosszabb idő van, mint attól északra (kicsit leegyszerűsítve). Nos, úgy tűnik, hogy a Tasmán tenger meghallotta (vagy olvasta a blogomat :)), és megneheztelt rám...
Van valami abban, hogy miért a 40 szélességi foktól délre eső víztömeget nevezik a félelmetes és sok tengerész által rettegett Déli Óceánnak...
Hobart Tasmánia fővárosa. Az egész államban kb. fél millió ember él, és ennek fele ide koncentrálódik. Egy évvel ezelőtti látogatásunkkor az a benyomás alakult ki bennünk, hogy nincs itt semmi látnivaló...
Volt, aki azt mondta a hajón a Sydney-Hobart Rolex verseny indulásának reggelén, hogy ez volt az első karácsonya távol a családjától , amire én csak annyit feleltem, hogy nekem meg az utolsó...
Karácsony napja van. Minden jó érzésű ember a családjával tölti ezeket a napokat. Nekem is nagyon hiányzik a család...
Sydney nagyon kellemes hely, különösen az itteni nyár elején, decemberben. Most éppen egy hőhullám árasztotta el Ausztráliát, napi 40 fokos, vagy azt meghaladó hőmérséklettel...
Bekanyarodtunk. Ahogy észak felé kezdtünk fordulni hétfő késő délután, mintha egy másik tengerre értünk volna. A szürkeséget erős kontrasztok váltották fel...
Pénteken az esti műszak vége felé jártunk. Megint úgy jártam mint már többször, a kormánynál felejtettek. No, sebaj – gondoltam –, ezt a kis időt már kibírom műszakváltásig...
Kedd reggel, a rajt reggele, mindig izgalommal teli. A szokásos izgalmakat az is fokozta, hogy kiderült egyik társam, akinek a lábát csúnyán összetörte egy rátekeredett kötél, nem jön velünk...
Ahogy előző írásom végén már jeleztem, Albany egy kb. 30,000 fős kisváros nyugat-Ausztrália déli oldalán. Kb. 200 éve érkeztek az első telepesek egy Amity nevű vitorláson...
2%. Végül is elég elhanyagolható valószínűség. Kb. ennyi a valószínűsége, hogy valamely műszak utolsó 5 percében történik valami nem várt esemény. Egészen pontosan 1:48...
Szerdán délután a skipper és a műszakvezetők kupaktanácsot tartottak, értékelték a várható időjárást, azzal a céllal, hogy kialakítsák a megfelelő útvonal és vitorla stratégiát a következő napokra...
A Déli óceán mindenképpen a végletek és extrémitások hazája. Szombaton újabb jelentések jöttek más hajókról a széladatokat illetően...
Ki kellett hagynom a szerdát a naplóírással, mert olyan hideg volt, hogy gyakorlatilag nem tudtam mozgatni az ujjaimat. 5-6 réteg ruhában is dermesztő hideg volt...
Még 3700 mérföld van következő célunkig, Albany-ig. Ez kb. annyi, mint a 2. szakasz volt Rió és Fokváros között. Mindenkiben felcsillant a remény, hogy talán 2 hét alatt most is odaérhetünk....
Amikor az ember lenéz a Jóreménység fokának szikláiról, akkor jobbra az Atlanti, balra az Indiai óceánt látja. Furcsa ezt mondani, mert hát ki tud határt szabni az óceánok vizeinek....
Nyári napsütéssel köszöntött bennünket a Fokvárosi hétfő reggel. A hajón ébredtem és társaim már nyüzsögtek körülöttem....
Hétfőn este, miután befejeztük amit be lehetett a karbantartási feladatok közül, elmentem bejelentkezni a szállodába. Szállodát foglalni egyébiránt nem könnyű, mert ahogy mondani szokták, egy vitorlásnak célállomása van, nem menetrendje....
Gyönyörű éjszaka volt. Az utolsó, szombatra virradó éjszakánk olyan volt, mintha az Atlanti Óceán minden szépségét be akarta volna dobni, hogy emlékezetessé tegye, mielőtt Fokvárosba érkezünk....
Keddre virradóan erősen elkezdett a szél fordulni nyugatiassá majd tovább dél felé. Ez azt jelentette, hogy közel haladási irányunknak háttal került...
Tristan da Cunha, valószínűleg a világ 2. legtávolabbi szigete Szt. Helena után, mindkettő az Atlanti Óceán közepén. Elképesztő, hogy 2,5-3 km mélységű óceánon haladva egyszer csak kiemelkedik egy sziget...
Repülünk! Naponta átlag 260 mérföldet teszünk meg, ami közel van az elméleti maximumhoz. Mármint ilyen, negyedszeles időben, mert a szélirány továbbra sem változott…
Szombaton a dél körüli órákban kifutottunk Rióból, hogy Dél-Afrika felé vegyük utunkat. Még néhány tiszteletkört tettünk a város előtt és 14:00-kor (helyi idő szerint) elrajtolt a 3. versenyszakasz…
Legutóbb ott hagytam abba, hogy megszabadultam a hajóról és bejelentkeztem egy hotelbe. El kellett szabadulnom a kikötőből, hogy kicsit nyugalmam legyen, minden tekintetben…
Érdekes, hogy mennyire megváltozik a hangulat a hajón, amikor célunkhoz elérhető közelségbe kerülünk. A péntek 500 mérföld alatti távolságot hozott nekünk Rióig …
Immár a déli féltekéről folytatom a tudósítást. Mint korábban írtam, az Egyenlítőn való átkelés minden tengerész életében komoly mérföldkő…
Hivatalos rekordot állítottunk fel a Clipper versenyek történetében. Soha ilyen hosszú ideig nem tartott még a Doldrums-on való átkelés, mint az idén…
Hihetetlen változatosságok produkál a Doldrums időjárása, egyik nap zivatarok között lavírozunk, másnap szikrázó napsütésben és aszaló hőségben állunk, most pedig folyamatos esőben csúszunk lassan előre…
Amikor az ember egy nagyobb túrára indul, szinte mindig van egy listája (még ha csak gondolatban is), amit az út során folyamatosan pipálgat, hogy mi az ami „megvolt”…
Az elmúlt napok spinakkeres „örömvitorlázásának” vége. Valóban olyan körülmények voltak, amiket ideálisnak lehet nevezni a vitorlázásban…
Kedd délután nyugodt időjárásunk volt, és mivel nem volt sok tennivaló, skipperünk kitalálta, hogy itt az idő hajót takarítani…
A vasárnap igen eseménydúsra sikeredett. Fantasztikus, meleg időben haladtunk az Atlanti óceánon Madeirát elhagyva a Kanári szigetek irányába…
Egyelőre elhagyott az ihletem frappáns címek vonatkozásában. Mivel kezdem elveszteni időérzékemet, ezentúl dátumozom a helyzetjelentéseimet…
Az elmúlt néhány nap viszonylag eseménytelenül zajlott. Ezt az is példázza, hogy Brian, a velünk tartó operatőr semmit sem forgatott, neki ugyanis a „dráma” kell, mint mondta…
Minden hajónak van egy elméleti maximális sebessége, ami fölött aránytalanul nagy erőfeszítésbe kerül a hajót a víz közegellenállása ellen elõre mozgatni…
Egészen egyedül érzem magam az óceánon. Valami váratlan üresség vesz körül.
A csütörtöki érkezés Brestbe nem volt olyan felemelő mint vártam. Egyrészt azért mert – ugye a verseny korai lefújása miatt – motorral érkeztünk és nem vitorlával, másrészt Brest nem tesz nagy benyomást az emberre a tenger felől…
Miután kijutottunk a Temze torkolatból, másnap, azaz szeptember 2.-án reggelre vártuk a rajtot. A rajt előtt mindenki izgatott volt, de ezt minden hajó másként fejezte ki. …
Vasárnap reggel 7:00-kor sietős léptekkel igyekszünk a kikötő felé a szállodából. Életem egyik legnagyobb vállalkozása kezdődik: körbe vitorlázzuk a földet …
Mint korábbi írásomban érzékeltettem, komoly elvárásokkal tekintettünk a Londoni tartózkodásunk elé, mivel a hajók hátralévő hiányosságait itt lehetett még a verseny indulása előtt pótolni. Most, az indulás előtti este azt kell mondjam, hogy sokra jutottunk …
Augusztus 18.-a, délután 4:00 óra volt, amikor kiderült, hogy minden észérv ellenére – mármint, hogy nincsenek kész a hajók – elindul a flotta Londonba...
Szerda egész nap pakoltunk. Már némi rutinnal csomagoltuk a cuccainkat a kis Ortlieb tasakokba, majd az egészet a nagy táskába...
Nagy örömömre kiderült a hajónk névadó szponzora és így a hajónk neve: az egyik legnevesebb skót whisky gyár, az Old Pulteney a hajónk támogatója a versenyen...
Több mint képletes ez a kijelentés, ugyanis Ádám már tudja milyen hajón utazik.
Most már érthető miért tartott ilyen sokáig, hogy a 4. szakasz pontos útvonalát és menetrendjét megtudjuk. A szervezők egy egészen kivételes meglepetést tartogattak mindenki számára...
Hivatalosan is késznek minősített bennünket a Clipper egy földkörüli vitorlás versenyre! Ezzel véget értek a képzés megpróbáltatásai és alig másfél hónap választ el csak bennünket a verseny indulásától. Azt már biztosan látjuk, hogy nem lesz könnyű ….
Mint korábbi tudósításaimból kiderült, a három szintű gyakorlati tréningből elérkezett a középső ideje. Az első tréning időjárási tapasztalatai alapján (április elején majd megfagytunk a -3 fokos reggeli zúzmarán) igyekeztünk mindenre felkészülni, úgyhogy felszerelésünk most sem lett kisebb, sőt néhány melegebb holmival és fürdő felszereléssel hízott is.
A napokban, ünnepélyes keretek között jelentette be Boris Johnson, London polgármestere és Sir Robin-Knox Johnston, a Clipper verseny alapítója, hogy London lesz a Clipper 13-14 verseny indulási és érkezési helyszíne.
Megvan a nagy nap végleges dátuma: 2013. szeptember 1. Ekkor indul a Clipper 13-14 földkerülő vitorlásverseny. E mellett még sok mindenre fény derült május 11.-én, az elmúlt szombaton Portsmouth-ban, a Crew Allocation (csapathoz allokálás) napján.
Mintegy 200 nemzetközi jelentkezőből, több hónapos kiválasztási folyamat után kiválasztották a legjobbak legjobbjait. A Clipper közzé tette annak a 12 skipper-nek (kapitánynak) a nevét, akik a Clipper 13-14 versenyen a 12 vadonatúj 70 lábas versenyvitorlást és azok legénységét körbevezetik a földön.
Túl vagyunk az első kötelező gyakorlati tréningen! Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzánk, folyamatos fagypont körüli hőmérséklet, esetenként viharos erősségű szél, ehhez néha egy kis hóesés …, nem éppen az az idő, amit az ember április elején vár, és pláne nem az, amiről a vitorlázás jut elsőnek eszembe.
Mint korábbi híradásomban írtam róla, kiderült, hogy helyenként nem elegendő műgyanta került a hajótestbe a gyártás során. Megkérdeztem Justin Tailor-t, a Clipper versenyigazgatóját, hogy mit is jelent ez pontosabban, és hogy folyik a javítás.
Ahogy mondani szokás, a „puding próbája az evés”. Igen ám, de mielőtt megehetnénk, meg kell érteni, hogyan csináljunk pudingot. Mielőtt arra gondolnátok, hogy szakácskönyvet akarok írni, vissza is térek a vitorlázáshoz…
Nemrég kaptuk a hírt, hogy gond van az új hajókkal. Az első legyártott és már Angliába szállított hajók tesztelése során kiderült, hogy a hajótest bizonyos pontjain nem került elég műgyanta a hajótestbe annak készítésekor…
Többen kérdezték, hogy mit viszünk magunkkal az útra. Nos, ez valóban fogas kérdés, hisz számos egymásnak ellentmondó feltételnek kell megfelelni. Alább összefoglaltam néhány lényeges tervezési feltételt, amit a csomagunk összeállításánál figyelembe kell venni ...
Egy ilyen kihívásra, mint a földkerülő vitorlásverseny, fel kell készülni. Az értelemszerű, és szervezett keretek között folyó Clipper tréningek mellett kinek-kinek saját magának kell gondoskodni a fizikai állóképességének szintrehozásáról, a felszerelés összeállításáról, adminisztrációs előkészületekről és az itthonmaradó családtagok felkészítéséről ...
Mivel is indíthatnám stílusosabban tudósítás sorozatomat a Clipper 13-14 földkerülő vitorlásversenyről, mint az új flotta hivatalos bemutatásával. Ez 2013 Január 19.-én került sorra, amikor a St. Katharine dokkban életnagyságban meg lehetett tekinteni az új 70 lábas hajót... |
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
Napló 2014. július 12.
Napló 2014. július 10.
Napló 2014. július 05.
Napló 2014. június 29.
Napló 2014. június 23.
Napló 2014. június 18.
Napló 2014. június 14.
Napló 2014. június 10. – A Nagy Tó
Napló 2014. június 04. – A Nagy Alma
Napló 2014. június 02. – A Golf áramlat vonzásában
Napló 2014. május 28. – Karib tenger
Napló 2014. május 23.
Napló 2014. május 20.
Napló 2014. május 17.
Napló 2014. május 13.
Napló 2014. május 9.
Napló 2014. május 5.
Napló 2014. május 1.
Napló 2014. április 27.
Napló 2014. április 23.
Napló 2014. április 19.
Napló 2014. április 10.
Napló 2014. április 5.
Napló 2014. április 1.
Napló 2014. március 28.
Napló 2014. március 24.
Napló 2014. március 20.
Napló 2014. március 15.
Napló 2014. március 10.
Napló 2014. március 06.
Napló 2014. március 02.
Napló 2014. február 27.
Napló 2014. február 24.
Napló 2014. február 19.
Napló 2014. február 10.
Napló 2014. február 05.
Napló 2014. február 01.
Napló 2014. január 28.
Napló 2014. január 24.
Napló 2014. január 20.
Napló 2014. január 16.
Napló 2014. január 14.
Napló 2014. január 08.
Napló 2014. január 05.
Napló 2014. január 01.
Napló 2013. december 30.
Napló 2013. december 25.
Napló 2013. december 20.
Napló 2013. december 13.
Napló 2013. december 09.
Napló 2013. december 06.
Napló 2013. december 02. - Albany
Napló 2013. november 27.
Napló 2013. november 24.
Napló 2013. november 20.
Napló 2013. november 16.
Napló 2013. november 12.
Napló 2013. november 09.
Napló 2013. november 06.
Napló 2013. november 01.
Napló 2013. október 28.
Napló 2013. október 25.
Napló 2013. október 21.
Napló 2013. október 18.
Napló 2013. október 15.
Napló 2013. október 12.
Napló 2013. október 06.
Napló 2013. október 02.
Napló 2013. szeptember 29.
Napló 2013. szeptember 26.
Napló 2013. szeptember 23.
Napló 2013. szeptember 21.
Napló 2013. szeptember 17-18.
Napló 2013. szeptember 16-17.
Napló 2013. szept.-15.
Élet a hajón
Hullámok hátán
Egyedül
Brestben …
Úton Brestbe
Bye Bye London
Londonban
Úton Londonba …
Az előkészületek …
Whisky-ben utazok …
Ádám Jamaica-ba megy ….
Verseny a versenyben: a Sydney – Hobart is része lett a Clipper 13-14 versenynek!
Készen állunk …
Majdnem készen ...
Az olimpia után idén a Clipper verseny indulása a fő attrakció Londonban.
A nagy nap ...
Megvannak a Skipper-ek!
A gyakorlat: tengeri tréning - 1. rész
Javítják az új hajókat
Az elmélet …
Gond van az új 70-es hajókkal
Felszerelés%20Clipper%20Ventures%20Plc%20(22)_small.jpg)
Felkészülés
A Clipper 70 hivatalos bemutatója – London, 2013 Január 19.
