|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Napló 2013. szeptember 16-17.
A vasárnap igen eseménydúsra sikeredett. Fantasztikus, meleg időben haladtunk az Atlanti óceánon Madeirát elhagyva a Kanári szigetek irányába. Sokat vesztettünk a sebességünkbõl, mert enyhült a szél. Nagyon ideje volt felhúzni a spinakkert. Korábbi írásomban jelentettem, hogy elhajlottak a fordító csigák, de az enyhe szélre tekintettel megpróbáltuk. Példaértékűen ment fel a teniszpálya nagyságú vitorla, de néhány perc múlva egyre nehezebbé vált állítani rajta. Akkor vettem észre, hogy a spinakkert kontrolláló kötél a csiga és az elhajlott csiga oldal közé szorult, de annyira, hogy ki sem lehet onnan szedni. Nagy igyekezettel cibáltuk le a spinakkert, és csodával határos módon most sem lett baja.
Közben erősödött kicsit a szél és teljes hátszélben pillangózva (amikor a nagyvitorla és az orrvitorla ellentétes irányba van kitolva a hajó 2 oldalára) haladtunk nyílegyenesen délnek. Már jócskán az éjszakai műszakban voltunk, amikor megpróbáltuk a forduló és enyhülő szélben az utolsó megmaradt csigánkkal felhúzni a nagy spinakkert. Épp fent volt, amikor a vitorla orrát tartó sekli elengedett…. Vitorla le (tényleg tenisz pálya méretű), és legyömöszölni a hajó belsejébe, hogy ne fújja el a szél. Ott szépen elegyengetni, összecsavargatni és vékony gyapjú fonallal összekötni, majd újra vissza a deck-re, hogy újra megpróbáljuk. Ekkor már hajnal 03:00 volt, azaz éppen vége lett volna a műszaknak, de már megvártuk a vitorla felhúzását. Mintha visszajátszottuk volna az előző jelenetet. Vitorla fel, majd vitorla tartó sekli elenged és repül a spinakker kontroll nélkül. Nem kis erőfeszítés beráncigálni a hajóba. Újra legyömöszölni és elpakolni … Hajnal 05:00 mire el tudtunk menni lefeküdni. Reggel 06:30-kor ébresztő... Alig kászálódok ki az ágyból, amikor hallom, hogy valaki elkeseredetten próbálja sokadjára beindítani a generátort , sikertelenül. Na ebből megint nekem lesz munkám, mint hajómérnöknek. A társam odajött, de mivel neki épp akkor volt műszak vége, közölte, hogy rám hagyja és Ő megy lefeküdni … Próbáltam olvasni a generátor leírását, de abban egy releváns ábra vagy leírás sem volt. Elég felháborító. No sebaj, essünk neki, hátha találunk valamit. Rövid idő alatt kiderült, hogy a generátor saját indító akkumulátora lemerült, ami azért fölöttébb érdekes, mert az összes többit megfelelően tölti. Több órás munka, mire a jól beépített generátor házat szétszedem, de semmi érdemit nem találtam, legfeljebb annyit, hogy megtudtam, hogy van még egy eldugott ékszíj a generátorban, amiről eddig fogalmam sem volt. Összerakjuk és levélben kérünk segítséget a szárazföldi karbantartóktól, hogy leírás hiányában segítsenek hol keressük a hibát. Időközben tovább haladunk szép, spinakkeres időben és kezdjük érezni, hogy közeledünk az egyenlítő felé, mert éjszaka sem kell több egy rövidnadrágnál, pólónál és nappal már éget a magasan felülről sütő nap. Mindenhol csak izzad az ember és ez ettől csak rosszabb lesz a következő napokban. Mikor elhagyjuk a Kanári szigeteket megmutatja igazi arcát a közép Atlanti óceán. Nappal fantasztikus felhőképződmények kötik le az ember fantáziáját... Éjszaka aztán változik a helyzet. Az óceán továbbra is leheli ki magából a felszálló meleg, párás levegőt, ami a hidegebb éjszakában sűrű, sötét, tornyos viharfelhőket képez és helyi záporokat, zivatarokat okoz. Ezek a képződő viharfelhők nagyon jól látszanak a radarképernyõn és próbálunk úgy navigálni, hogy elkerüljük őket. Persze van amit nem lehet kikerülni, de legalább fel tudunk rá készülni, ha előre látjuk. Ilyenkor gyorsan és kiszámíthatatlanul változik a szélirány és erősség. Nagyon észnél kell lenni a kormánynál, hogy ne veszítsük el a kontrollt és ne történjen meg az, ami pl. hétfő éjjel történt velünk: ... Éppen bő szélben haladtunk a változóan felhős éjszakában. Ilyenkor a spinakker mellett a nagyvitorla is fent van és messze ki van engedve a hajó oldalára, hogy minél több szelet fogjon. A baum sot kötele mellett egy, a hajó orrából hátra, a baum végére kötött kötéllel stabilizáljuk a baum helyzetét. Ez a kötél arra hivatott, hogy szélirány változása esetén megakadályozza a fél tonnás baum átlendülését a hajó másik oldalára.
Ezeket a veszélyeket félretéve gyönyörű egy ilyen mozgalmas éjszaka. Az ember azt sem bánja, hogy a gyorsan átvonuló zivatarok esőt is hoznak. Az új reggel kedden fantasztikusan gyönyörű volt a felhők alól kibukkanó felkelő napfényben. És még mindig a legnagyobb spinakkerrel haladtunk, szikrázó napsütésben. Reméljük ez így is marad a következő napokban.
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
Át kellett értékelni a helyzetet, mert ezt a versenyt nem lehet spinakker nélkül értelmesen tovább folytatni. Némi csiga átcsoportosítás után úgy döntöttünk, hogy a megmaradt fordító csigát megpróbáljuk tovább használni, és egy másik csigával (ami nem oda való) pótoljuk a végleg leamortizálódottat.
