Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán

Site Search

‹‹‹ Előző hír                                                                                                       Következő hír ›››

Napló 2013. szept.-15.


2013.09.15.

Egyelőre elhagyott az ihletem frappáns címek vonatkozásában. Mivel kezdem elveszteni időérzékemet, ezentúl dátumozom a helyzetjelentéseimet.
Most éppen vasárnap van és Madeira mellett járunk. A számítógép dátumon kívül semmi sem jelzi a hétvégét vagy ünnepet. Ugyanaz a monoton napi ritmus folytatódik, mint minden nap. Ráadásul a kaja menü is úgy van kitalálva, hogy 8 naponta ismétlődik, szóval az embernek folyamatos de ja vue érzése van. Ma ismét tonhalas tészta van ebédre. Próbáltuk a szakácsokat meggyőzni, hogy legyenek kreatívak, de maradnak a menünél, abból baj nem lehet, mondják.

Az elmúlt napokban ismét romlott a technikai helyzetünk. Mint korábban írtam, a belső első merevítőnk megnyúlása miatt nem tudunk belső orrvitorlát húzni, de egyelőre nem is hiányzik. Viszont most a bőszeles időben (most pedig ilyen van, mert az északias „kereskedelmi szelek” egyenletes erejét használjuk) legfontosabb spinakkereket sem tudjuk használni. Ugyanis a spinakkert kontrol alatt tartó sot kötelek fordító csigái felmondták a szolgálatot. Nehéz elhinni, de először az egyik oldali csiga oldal pofái hajlottak el, majd a másik oldali. Tartalék nincs.

Megpróbáltuk visszahajlítani, de az alumínium ötvözet nem viseli jól a hajlítgatást és apró repedések jelentek meg a hajlítás helyén. Nem túl bíztató. Nem fogja sokáig bírni. Nem is fogjuk erősebb szélben használni, csak enyhe szeles időben kockáztatjuk, mert ha eltörik, komoly kárt tud okozni emberben és hajóban egyaránt.

Spinakker nélkül, 1 orrvitorlával és nagyvitorlával haladtunk múlt éjjel, erős (18-28 csomós) szélben, elég jól. Korom sötét volt, se hold se csillagok, fekete felhős ég, úgyhogy a kormányzás különösen nehéz volt, amit a kiszámíthatatlan, oldalról érkezõ hullámok tovább nehezítettek.

Megint én kormányoztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valamiért látom (korom sötétben) a hullámok hátán keletkező habokat. Jobban megnézve jöttem rá, hogy a víz tele van fluoreszkáló moszatokkal, amik jól láthatóvá válnak, mint megannyi úszó szentjános bogár, a habok felszínén.
Fantasztikus látvány, amit eddig csak filmekben láttam. Pi élete jutott eszembe …

Még annyi történt tegnap, hogy a fedélzetmester (angolul bosun) feladta a próbálkozást a felhúzó kötelek végének összedolgozásával, ugyanis eddig minden próbálkozása ellenére szétjöttek az általa készített kötélvégek. Egyébiránt Ő a felelős mindenért, ami a fedélzeten van, a kötelektől kezdve a vitorlákon, csigákon át a csörlőkig. Szegénynek mostanában sok dolga van, mert az új kötelek állandóan csúsznak, szétjönnek, kikopnak, elszakadnak …. Pedig Marlow felszerelés van a hajón, amit jónak tartanak a szakmában.

Szóval a bosun végső elkeseredésében megkért, hogy segítsek neki az általam javasolt módon összedolgozni a felhúzókötelek végét, hátha azok tovább fognak tartani. Úgyhogy a pihenő időm alatt társadalmi munkában kötélvéget dolgoztam össze.

Ráadásul most pont abban a műszakban voltam, amelyik 2 éjszakai időszakot ölel át, 19:00 – 23:00 és 03:00 – 07:00. Műszak után úgy estem be az ágyba (erős túlzással nevezem ennek), hogy nem is emlékszem rá.




‹‹‹ Előző hír                                                                                                            Következő hír ›››