|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Hullámok hátán
Minden hajónak van egy elméleti maximális sebessége, ami fölött aránytalanul nagy erőfeszítésbe kerül a hajót a víz közegellenállása ellen előre mozgatni. Ez vitorlás hajónál azt jelenti, hogy van egy olyan sebességhatár, ami fölé nem lehet a hajót kergetni, függetlenül a vitorla méretétől. Ez a sebesség a hajó vízvonalának négyzetgyökével arányos, tehát minél hosszabb a vízvonal, annál gyorsabb lehet a hajó. Ez az elméleti sebességhatár a 70 lábas Clipper hajóknál 11-12 csomó körül van. A Biscay öbölben viszont olyan kedvező időjárás volt, hogy ezt jóval meghaladtuk. Mi a kedvező időjárás? Bőszeles, 20-30 csomó közötti egyenletes szél és hátulról érkező, hosszú, kb. 18 csomós sebességgel haladó hullámok. Ezek a hullámok megemelik, nagy részében kiemelik a hajótestet, ami a hullámok hátán megsiklik és kvázi szörfözik. Így 17 csomó fölé tornáztuk helyenként a sebességünket. Sajnos ezek a megsiklások csak rövid ideig tartanak, de nagy örömet tudnak okozni az embernek. Az öröm nem tartott sokáig. Éppen a 23:00-03:00 közötti pihenő műszak közepén voltunk, aludtam, amikor elhangzott a „Mindenki a fedélzetre!” kiáltás. Amilyen gyorsan csak lehet kiugrottunk az ágyból, ruhát fel, és fel a fedélzetre. Kérdezgettem mi történt, de csak fent láttam meg, hogy az egész csapat küzd a Code 3 spinakkerrel, hogy visszakényszerítse a fedélzetre. Elég kilátástalannak tűnt a harc, mivel sokszorosan rá volt csavarodva a belső-első merevítőre. Ekkor hozta meg a skipper a jó döntést: kurtítsuk a nagyvitorlát és húzzuk fel az orrvitorlát. Majd reggel, napvilágnál megoldjuk. Reggel nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen erősen szeles időben reménytelen bármit tenni vele, úgyhogy egész nap így maradt és imádkoztunk, hogy ne szakadjon el. Ennek ellenére 45-50 csomós szélben, és hatalmas hullámok (értsd 6-8 méteres) hátán szörföztünk.
Ráadásul nem is lassan. Én voltam a kormánynál, amikor 21,6 csomós sebességet mutatott a GPS. Igazán élvezetes volt az utazás és alig vártam, hogy jöjjön a következő hullám. A szél viszont tovább erősödött és befúvások nehezítették a kormányzást. Az orrfedélzeten ketten dolgoztak, amikor egy erős széllökés szél felé fordította a hajó orrát és erősen megdöntötte. A hajó fedélzet szél alatti része víz alá került és a víz elsodorta az egyik ott dolgozó csapattársamat. Tovább kurtítottuk a nagyvitorlát (a legkisebb méretre, ref 3-ra) és ezt követően stabilabban haladtunk tovább. Az éjszaka folyamán előbb a szél csendesedett el, majd a hullámzás is alább hagyott. A leszálló légmozgásnak köszönhetően fantasztikus csillagos éjszakánk volt, ami alatt jól el tudnak kalandozni az ember gondolatai. A reggel, mint mindig, új reményt ígért. A nyugodtabb vizeken újra megszemléltük a még mindig felcsavarodott és csodával határos módon egyben lévő spinakkert, és elkezdtünk dolgozni rajta. Számos zsákutca után végül az vezetett megoldásra, hogy a skipperünk felment az árbocra (praktikusan felhúzó kötelekkel felcsörlőztük) és fentről lefelé haladva összefogta és összekötötte a spinakkert, így már vissza tudtuk csavargatni a belső első merevítőn és röpke fél nap után le tudtuk szedni, még mindig egy darabban. Szóval újra megvan minden kötelünk, vitorlánk és újra versenyben vagyunk.
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
