|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Élet a hajón
Az elmúlt néhány nap viszonylag eseménytelenül zajlott. Ezt az is példázza, hogy Brian, a velünk tartó operatőr semmit sem forgatott, neki ugyanis a „dráma” kell, mint mondta. Így van ez, 2 napja még azért panaszkodott, hogy annyi videót rögzített, hogy lassan betelik a tárhelye, most meg az a baj,hogy nincs dráma. Részemről nem bánom, hogy nyugodtabban, gyakorlatilag hátszéllel haladunk, mert az elmúlt napban „anya” (angolul mother) voltam. Ez által az élmény által inspirálva gondoltam írok egy kicsit arról, hogy milyen is az élet egy ilyen hajón. Először is szigorú beosztásban, két műszakban dolgozunk, hiszen a hajó 24 órában megy, amiből a csapat egyik fele 12 órában, míg a másik fele a fent maradó időben van talpon. Ez praktikusan azt jelenti, hogy este 7:00 és reggel 7:00 között 4 óránként, míg nappal 6 óránként vannak váltások. Könnyű látni, hogy az egymást követő napokon cserélődnek a műszakok. Nem akarom ecsetelni, hogy milyen, amikor az ember 23:00-03:00 között alszik – mondjuk – 2.5 órát, és hajnal 02:30-kor ébresztik…
A rutin olyan dolgokat tartalmaz, mint navigáció, kormányzás, hajónapló vezetés (óránként), kötél és egyéb veretek kopásellenőrzése, hajófenék víz rendszeres ellenőrzése és más rendszeres szerepkörök. Apropó, a kopás ellenőrzésről jutott eszembe, hogy, bár legutóbbi tudósításomban azt írtam, hogy minden vitorlánk megvan és működőképes, kiderült, hogy nem tudunk belső orrvitorlát húzni. Tegnap ugyanis egy rutin ellenőrzésen (ami éppen az árboc tetején történt) kiderült, hogy a belső első merevítőnket praktikusan szétrázta a korábban rácsavarodott spinakker, és így nem tudunk rá vitorlát húzni. Most ugyan nem hiányzik, mivel bő szélben, elsősorban spinakkerekkel megyünk, de később az út második szakaszában még szükség lehet rá, márpedig egy ilyen merevítő cseréjét a hajón nem lehet megoldani. Szóval nagy kockázata van számunkra, hogy milyen szelet kapunk Rióhoz közeledve. Visszatérve a hajó szerepkörökhoz, az egyik érdekes szerep az anya szerepe (félreértések elkerülés végett a férfiakat is így hívják, ha ők adják a konyhát). Talán a legkeményebb szolgálat ez a hajón, ugyanis a műszakbeosztásból kimaradva reggeltől estig tart. Kezdődik azzal, hogy reggel 6:30-ra reggelivel és meleg itallal kell várni a műszakváltást. Nem is az előkészület a nehéz, hanem a mérhetetlen rumli és mosatlan amit 21 ember bír egy reggelivel a hajón hagyni. Persze nagyra értékelik az olyan nem mindennapi örömöket, ha instant kávé helyett valódit kapnak, vagy ha éppen kenyeres kosárban tálalja az ember az előző nap sütött kenyeret. Ma reggel többször nevelő szándékkal tányért adtam mindenki kezébe, hogy a fölött egyen. Többen is tiltakoztak, hogy nem kell nekik, de amikor elmagyaráztam, hogy nem akarom, hogy mindenhova morzsázzanak (mint ahogy általában szokták), akkor vették a lapot, meg a tányért. Persze többet kellett mosogatni, de hátha megmarad nekik a lényeg…Az ember alig mosogatta fel a halom tányért, kávés és teás bögrét, kezdhet hozzá a sütéshez. Apropó kávé és tea. Nem könnyű követni, hogy 21 ember 21 féleképpen issza a kávéját és teáját, ráadásul napjában többször. Mivel a legénység többsége angolszász, a teázást kultúrája a génjeikben van és minden apropó alkalmából „tea idő van”. Ha sikerül valami azért, ha nem, akkor azért, olyan ez mint a nyuszika meg a sapkája … Nem is értem, hogy lehet ennyi ízetlen tejes teát meginni. Egyébként én is rászoktam a tejes teára, de csak azért, hogy lehűtse kicsit, mert képtelen vagyok meginni olyan forrón, mint ahogy ők isszák.Szóval reggeli után kenyeret dagasztunk és sütünk másnapra, hogy minden nap legyen friss kenyér. Nem is gondoltam volna, hogy mennyire hozzátartozik a friss kenyér az „otthonosság” érzéséhez. Már csak azért sem, mert otthon alig eszünk kenyeret, itt meg a civilizáció és a szárazföld üzenetét hordozza a hajón. Ezzel alig végez (nem is végez) az ember, már neki kell látni az ebéd készítésének. Ebben nem az a kihívás, hogy főzni kell, hanem, hogy miből! A menüt ugyanis a hajó beszerzői állítják össsze, jóval indulás elõtt, és ez alapján történik a beszerzés és az élelmiszer beraktározása. Az előre kigondolt menü alapján a szükséges alapanyagokat még indulás előtt vízhatlan zsákokba rakjuk és a hajón csak az aznapi zsákot szabad elővenni. Csak abból lehet gazdálkodni, ami a zsákba bekerült. Tehát kreativitás elvileg kizárva. Azért mondom, hogy elvileg, mert azért van tartalék dugi készlet a hajón, amiből lehet „garázdálkodni”, hogy egy kicsit ehetőbb legyen a kaja. Persze nem mindenkit érdekel, de nekem fontos, hogy ha én főzök, akkor azt szeressék és megegyék. Szóval ma például elvileg kuszkusz salátát kellett volna csinálnunk (azért a többes szám, mert mindig 2 konyhaszolgálatos van) ebédre, de a napi zsákból 12 doboz borsókonzerv került elő, ki tudja milyen megfontolásból. Úgyhogy nekünk kellett valami ehetőt kihozni belőle, amihez pl. hagymát kellett „valahonnan” találni. … Megtaláltuk … jó lett. Az előre kigondolt kötelező recept mellé külön jutalom a csapatnak, ha valami meglepetéssel kedveskedünk. Pl. ma gyümölcstortát sütöttünk. Mint mondom ez nem volt az étlapon és a beszerzőt az infarktus környékezte mikor meglátta, hogy megtarháltuk az aszalt gyümölcs készletét, de az eredményt majszolva minden rendben volt… Persze az ebéd is rengeteg mosogatással jár és délután már lehet is készülni a vacsorára, amit csak a tömérdek ismételt kávé és tea zavar meg, folyamatosan. Nekünk van még 2 további külön nehezítő tényezõnk: az egyik csapattag csak glutein mentes kaját ehet, és van 2 vegetáriánusunk is. Ez például azt jelenti, hogy külön kenyeret kell sütni, vagy, hogy húsmentes helyettesítőkről kell gondoskodni. Megsokszorozza a munkát … Van azonban egy jutalom az egész napos anya szerepért, a robotolásért: meg lehet fürdeni. Igen, ez itt jutalomnak számít, hiszen egy ilyen hajó nincs felkészülve 21 ember napi fürdésére, ezért csak ketten fürödhetnek, a konyhások. Igen, persze rögtön ki lehet számolni, hogy kvázi 9-10 naponta lehet igazából fürdeni, és közben a nedves törlőkendős ápolásban merül ki a tisztálkodás fogalma. Egészen új embernek érzem magam a fürdés után! És most jön a legjobb, reggelig nem kell műszakot adni, úgyhogy átaludhatom az éjszakát! A többi feladatról is írok majd kicsit bővebben később, alkalomadtán. Helyzetünk nem nagyon változott, megyünk a mezőny után, de folyamatosan dolgozzuk le a lemaradásunkat, úgyhogy még mindenki bizakodó.
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
Egyébként egy ilyen tengeri versenyen a műszak nagy részét nem a vitorlázással tölti az ember, hanem különböző rutin feladatokkal. Persze vannak erősebb napok és könnyebbek, de az arány valahol 20-80 lehet vitorlázás vs. rutin között. Vitorlázás alatt értem azt, amikor történik valami, pl. irányt váltunk, vitorlát cserélünk, stb.
