|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Napló 2013. szeptember 17-18.
Kedd délután nyugodt időjárásunk volt, és mivel nem volt sok tennivaló, skipperünk kitalálta, hogy itt az idő hajót takarítani. Ez azt jelenti, hogy a hajó fenékdeszkáit felhordtuk a fedélzetre, kitakarítottuk a hajófeneket az oda lehullott mindenfélétől (pl. kaja maradékok) és nem utolsó sorban a hajófenékben összegyûlõ víztől. Miért van a hajófenékben víz? Ezt a kérdést én is számos alkalommal feltettem magamnak az elején, hiszen hajós emberként ahhoz szoktam, hogy a hajófenék száraz kell legyen. Ha véletlen a hajófenékben vizet találtam korábban, a frász tört ki, hogy mi történt, és addig nem hagyott nyugodni míg meg nem találtam az okát és ki nem szárítottam. Egy ilyen 70 lábas verseny hajón más a helyzet, a fenékvíz elengedhetetlen „tartozéka” a hajónak. Néhány példát hozok miért. Először is annyi furat és fenékcsatlakozó van a hajó aljában (közel 30!), hogy szinte biztos enged valamelyik. Pl. mikor megkaptuk a hajót, „hajómérnök” társammal elkezdtük a csatlakozó bilincseket után húzogatni. Nos egy sem volt megszorítva és még mindig találunk olyan eldugott helyeket, amihez korábban nem jutottunk el és laza a bilincs. Vagy éppen a konyhában ömlik ki valami az erősen dőlő hajón, ami elõbb utóbb lekerül a hajófenékbe szilárd vagy folyékony állapotban. Vagy éppen a WC-t pumpálja valaki túl … Vagy valamelyik tartály csatlakozója ereszt. Vagy éppen a vízkészítőből jön a víz a hajófenékben (erről mindjárt írok). Szóval fenékvíz volt, van, lesz,… és minden nap többször kell ellenőrizni és kitakarítani. A nagytakarításra a tűzoltó pumpa beindítása tette fel a koronát. Ez egy olyan pumpa, amit a hajómotor hajt meg, és tengervizet pumpál a tűzoltó csőbe. Tűz persze nem volt, de arra jó volt, hogy lemossuk a decket és az oda felhordott fenékdeszkákat. A takarítás a csapatnak is meghozta a tisztálkodási kedvet és többen fürdőztek a forró napsütésben és a vödrökben felhúzott meleg tengervízben a hátsó fedélzeten. Én személy szerint nem szeretem sós vízzel mosni magamat, de van akit ez kevésbé érdekel és még hajat is tengervízzel mosott. Egyelőre jó hangulat van a csapatban, amit annak ellenére sikerült fenntartani, hogy még mindig kb. 100 mérföldre van az előttünk lévő hajó, bár hátrányunkat fokozatosan dolgozzuk le. Fantasztikusak ezek a „kereskedelmi szelek”.
Arra, hogy haladunk, a napi rutinból csak az óraátállítás hívja fel a figyelmet. Mióta Franciaországból elindultunk, 2 órával állítottuk vissza az órát. Erre szükség is volt, mert a 7 órás reggeli műszak sötétben kezdett, ami olyan érzést adott az embernek, mintha egy téli reggelen ébredne. Holott itt rekkenő a hőség. A hőmérő egyre feljebb kúszik, ahogy délre haladunk. Most már nem lehet izzadtság nélkül kibírni a hajófenékben, csak az éjszaka hoz egy kis enyhülést. Az éjszakáknak egyébként különös hangulata van. Nem csak a leírhatatlan csillagos égbolt és a hold miatt (a telihold úgy világít, hogy az ember fel akarja tenni a napszemüvegét), hanem azért is mert a hajón minden vörös. Arról nem is beszélve, amikor valamit csinálni kellene. Például tegnap este jön az egyik csapattársam, hogy a vízkészítőből folyik a víz. Nem csak ott ahol kellene, hanem a hajófenékbe is. Megyek megnézem, tényleg szivárog, de a sötétben nem sok mindent látok és tudok csinálni. Megvárjuk a reggelt. Mindenesetre aggodalommal tölt el a dolog, mert az egyik hajón már tönkrement a vízkészítő, és ők megkapták az egyetlen tartalékot, amit a flotta magával hozott. Persze pont egy másik hajón volt, tehát a két hajónak találkozni kellett, hogy átadhassák az életfontosságú berendezést. Sajnos a csapások itt még nem értek véget, mert reggel kiderült, hogy a generátorunkat nem tudjuk beindítani. Már korábban is voltak hibák az áramellátásával, de most a kerülőmegoldás sem működik. Szóval be kellett indítani a hajómotort (persze csak üresben), hogy legyen áramunk és töltés az akkumulátorokon. Email-ben próbálunk segítséget kérni a Clipper technikai csapatától, hogy mit kell állítani a töltésen, hogy működjön a generátor. Szóval egyelőre „csak” a két legfontosabb berendezésünk nem működik.
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
Még az Európa és Amerika közötti rendszeres hajójáratok beindítása idején nevezték el így az atlanti térség kiszámítható irányú és erejű „kifújt” szeleit. Amikor szerencséje van az embernek, akár napokig/hetekig is tud ugyanazzal a vitorlával ugyanazon a csapáson haladni, anélkül, hogy a szél lényegesen változna. Ez a szél hajtotta hajdanán a tea clippereket is.
