|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Napló 2014. február 27.
A vitorlázás abban különbözik a többi sporttól, hogy nem mindig tud az ember abba az irányba haladni, ahová akarna. Ez triviális. Az viszont kevésbé, hogy ilyen esetben – például az olyan szembeszélben, amiben most haladunk – hogyan tudjuk leggyorsabban elérni a célt. Mivel széllel szemben nem tudunk haladni, ezért cikk-cakkban (takkolva) tudunk a cél felé haladni. A nagy dilemma, hogy pontosan milyen szögben haladjunk. Ugyanis minél közelebb vitorlázunk a szélhez (minél élesebb szögben), annál lassabban haladunk, de inkább a cél felé, és fordítva; minél távolabb vitorlázunk a széltől, annál gyorsabban haladunk, de nem feltétlen a jó irányba. Van egy arany közép irány, amikor ugyan nem a leggyorsabban halad a hajó, de a leghatékonyabban közelítünk a célhoz. Ezt nevezik angolul VMG-nek (velocity made good), azaz a cél irányába eső sebességnek. A gyakorlott vitorlázók és kormányosok „érzik”, hogy mikor haladnak ebbe az „optimális” irányba. Azok számára viszont, akiknek nincs meg ez az „érzés”, segít a fedélzeti számítógép, ami folyamatosan számítja ezt az értéket. Pl.
Hétfő éjszaka is a VMG jegyében kormányoztam. Az egyre erősödő, már 30 csomó körüli szélben sikerült olyan szöget tartani, amikor a VMG, tehát a cél felé mért sebességünk, 8 csomó körüli volt, ami sokkal jobb volt, mint eddig ezen a versenyen. Egyszer csak a műszakvezetőnket lehívta navigációs pulthoz Patrick, a szkipperünk. Mondtam is neki, hogy akármit is mond Patrick, mondja meg neki, hogy az eddigi legjobb VMG-vel futunk! Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért a hír, hogy lefújták a versenyt. Először nem is értettem miért. Aztán kiderült, hogy – mint korábbi naplóbejegyzésemben a Jamaica hajó kapcsán írtam – több hajónak is gondja jelentkezett az állókötélzettel, specifikusan az árboc előremerevítőjével. Először, mikor még egyedi hibának gondolták, egyedileg tervezték a megjavítást is (ezért küldték a Jamaica-t Kota Kinabaluba, Borneóra), de most már típus hibát gyanít a szervező. Mivel az előmerevítőn van az orrvitorla, ezért minden hajónak le kellett szedni az orrvitorlát, és nyilván ilyen feltételek mellett nem lehet versenyről beszélni. Sőt, mindenkit átirányítottak Hong Kongba, ahol egységesen felülvizsgálják a teljes flottát, és ha beigazolódik a típushiba, akkor az egész flottának lecserélik az előmerevítő sodronyokat. Ennek megfelelően mi is leszedtük a közepes orrvitorlánkat, irányt váltottunk Hong Kong felé és felkészültünk rá, hogy nem sokára motort indítunk. Most éppen Vietnám partjainál haladunk, úgyhogy az irányváltás nem drámai, mert Hong Kong tőlünk északra van. Csak az a bosszantó, hogy a szél északiasra fordult, úgyhogy megint szemből fúj a szél, tehát nem tudunk célra tartani. Persze motorral tudnánk, de nincs elég üzemanyag Hong Kongig, így egy darabon még vitorlázni kell. Érdekes, hogy az orrvitorlánk nélkül, csak egy belső orrvitorlával (Staysail) és egy első reffen használt nagyvitorlával, közel annyi sebességet érünk el (7-8 csomó között haladunk) gyengülő szélben, mint korábban. „Csak” most nem dől annyira a hajó, élhetőbbek a körülmények, kevesebb víz folyik be a kormány tengelyénél, … és még sorolhatnánk az előnyöket. Ez is csak azt az állításomat igazolja, hogy a kelleténél több vitorla és erősebben dőlő hajó, csak legfeljebb érzésben tűnhet gyorsabbnak, de valójában kevésbé hatékony. Műszakvezetőm kedvenc mondása is megáll, miszerint: „a kevesebb több”. Ha Hong Kongban sikerül megjavítani a hajókat, akkor a terv az, hogy onnan Quingdao-ig lesz újra kiírva a verseny. Őszintén bevallva sajnálom. Részben azért, mert már némileg visszarázódtam a hajón folyó életbe, részben pedig mert a javuló hajó sebesség, valamint a viszonylag jó helyünk reményt adott egy jó helyezésre. Most már csak azt remélem, hogy ha már Hong Kongba megyünk, akkor lesz ott néhány napunk felfrissíteni egy évvel korábbi emlékeimet, amikor feleségemmel voltam ott. Kedden és szerdán is nagyon kellemes körülmények között hajóztunk. Itt most van a monszun időszak és a tengeren a monszun szél most nagyon élvezetes. A légnyomás nagyjából állandó, 1010 HPa körül mozog, ami azt jelenti, hogy nincsenek időjárási frontok. Az állandóan magas légnyomás napos, meleg időt jelent, viszont ez szintén jobbára állandó és jobbára adott irányból fújó széllel párosul. Ideális vitorlás idő! Olyannyira, hogy csak egyszer indítottuk be a motort, de nem sokkal utána le is állítottuk, mert gyakorlatilag vitorlával is elég jól haladunk. Takarékoskodunk a dízellel. Szerdán reggel Patrick, tőle szokatlan módon, csapat tájékoztatót akart tartani. Mindannyian azt gondoltuk, hogy valami igen komoly dolgot készül bejelenteni ilyen szokatlan módon. Nos, tényleg komoly volt, mert kiderült, hogy a szervező nem szándékozik Hong Kongban beléptetni a csapatot Kínába, ezért nem szállhatunk le a hajóról. Komoly és általános felháborodást keltett. Ezt még csak tetézte az a terv – amiről ugyancsak most értesültünk -, hogy a versenyt nem egyszerre kezdik a hajók Hong Kongból Qingdao-ba, hanem kvázi javítási sorrendben. Tehát az a hajó, amelyiket kijavítottak, elindul, feljegyzi az indítási vonal átlépésének idejét, majd a célban ugyanígy, és az eltelt idő alapján hirdetnek eredményt. Többen sem tartjuk fairnek ezt a típusú versenyt, mert nem azonos idújárási körülmények között indulnak ill. versenyeznek a hajók. Részben a szerencsén, részben pedig akár szándékos időzítésen is múlhat, hogy melyik hajó mikor érkezik meg Hong Kongba, mikor ill. hányadiknak kerül javításra, és ennek megfelelően, mikor indul versenybe. A várt jobb vagy rosszabb időjárás miatt akár manipulálni is lehet a javítási ill. az indítási sorrendet… Ettől eltekintve nem nagyon visel meg, ha nem tudunk Hong-Kongba kimenni, de legalább a kikötőben egy jó, meleg zuhanyra legyen alkalom. Ilyen részletek persze még tisztázásra várnak, mint ahogy az is, hogy melyik kikötőbe megyünk. De a következő napokban minden kiderül. Addig is élvezzük a kellemes időt és a verseny drukk nélküli cruising vitorlázást. Többen is mondtuk, hogy így kellene körbevitorlázni a földet … Mint korábban Szingapúr felé is, most is érezhetően jobb a hangulat, többet beszélgetnek, nevetnek az emberek és egyáltalán, élvezik a helyzetet. A zenei kvíz szerda este nagyon jól sikerült. Elképesztő, hogy az agyonhallgatott és mindenki által ismert, dúdolt melódiákról legtöbbször sem a címűket, sem az előadójukat nem tudjuk… Ennek ellenére az elérhető 80 pontból 62-t szereztünk, holtversenyben a Qingdao hajóval, úgyhogy csütörtök este egy szétlövéses döntőt kell csinálni.
A másik furcsa és említésre méltó esemény a repülőhalak összehangolt támadása volt a hajónk, pontosabban azon az egyik lány csapattársunk ellen. Időközben a szervező folyamatosan csepegteti az információkat. Korábban azt gondoltuk, hogy legalább egy civilizált kikötőbe megyünk, de úgy tűnik, hogy takarékoskodni akarnak a kikötői díjon és valami ipartelepre irányítanak bennnünket. Az igazság az, hogy nem tudjuk mi és hogy fog történni Hong Kongban. Mindenesetre haladunk előre és majd meglátjuk.
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
Nos, legtöbben figyelmen kívül hagyják a VMG-t, sőt sokan nem is értik.
A szerda este, az előző versenyen kívüliekhez hasonlóan, jól telt, tekintettel, hogy megint csak 2-2 órát kellett a műszakban tölteni. Ez az időtartam tűnik ideálisnak, amikor még az ember nem álmosodik el a végére.
