‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
Napló 2014. január 01.
2014.01.05.
Hobart Tasmánia fővárosa. Az egész államban kb. fél millió ember él, és ennek fele ide koncentrálódik. Egy évvel ezelőtti látogatásunkkor az a benyomás alakult ki bennünk, hogy nincs itt semmi látnivaló. Összesen talán fél órát töltöttünk itt akkor, és indultunk tovább a St. Clair tó és a Cradle hegység felé. Mindenkit csak bátorítok, hogy ha teheti, jöjjön el ide, mert természeti szépségekben az egyik leggazdagabb vidékről van szó, amit valaha láttam. Egyik ámulatból a másikba estünk, amikor átutaztunk a szigeten.
Be kell valljam, hogy Hobart-ot illetően tévedtem, kicsit jobban megismerve egy sajátos bájjal rendelkező, igenis élhető helynek, az itteniek pedig nagyon kedves embereknek bizonyultak. Ehhez viszont, hogy mindezt megértse az ember, tényleg el kell itt néhány napot tölteni.
Megérkezésünk napján, hétfőn, néhányan elhatároztuk, hogy igyekszünk minél előbb elvégezni a ránk kirótt feladatokat, hogy mielőbb kimehessünk sétálni a városba. Ezzel nem mindenki volt így, mert néhányan annyira kimerülten estek az ágyukba, hogy az egész napot átaludták. A mi kis csapatunk viszont keményen dolgozott, rendbe raktuk, karbantartottuk az összes vitorlát, kitakarítottuk a hajó hátsó tárolóját, sőt még a gázellátást is megjavítottuk a hajón (az egyik regulátor felmondta a szolgálatot). Tulajdonképpen késő délutánig dolgoztunk, csak egy helyi fish’n’chips-re álltunk meg. Talán az egyik legjobb halkaja volt, amit valaha ettem, vetekedett a siófoki fogasfilével :). A kikötő előtt egyébként számos tengeri herkentyűket áruló hely van, csak választani kell. A kikötő, a Constitution Dock tulajdonképpen Hobart szíve, minden e körül található. Innen indultunk késő délután felfedező körútra.
Rossz irányba indultunk. Ez alatt azt értem, hogy a helyi turista térképet megnézve a város bevásárló utcája felé vettük utunkat, de minden kies és kihalt volt. Mondtam is társaimnak, hogy „bizony ilyen Hobart, nincs itt semmi …”. Korán ítéltem … Kicsit tovább sétálva, vissza a kikötő felé, nagyobb nyüzsgésre lettünk figyelmesek. Az embereket követve visszasétáltunk a kikötőhöz közeli parkba, ahol már tömegek voltak. A parkban ingyenes szabadtéri mozi volt, előtte családok ültek a fűben (igen, itt ilyenkor nyár van és meleg!), a park mellett pedig Tasmániai ételfesztivál. Egy akkora sátorban, ami világ bármely városában méretesnek számítana, különböző nemzetközi kaját kínáló árusok végeláthatatlan sora. Az árusok között pedig annyi ember, hogy alig lehetett utat törni közöttük. Ráadásul legtöbbjük hely lakos, baráti társaság volt. Nagyon pozitív meglepetés. Legjobban mégis a szabadtéri mozi tetszett, ahogy a családok egymás mellett pihentek, a gyerekek egymással játszottak. Szinte idillinek mondható. A hajókaja fehérjében szegény menüje után a steak vacsora nagyon jól esett.
Másnap pihenőt terveztünk magunknak, mondván, hogy teret adunk azoknak, akik nem dolgoztak előző nap. Mivel a Clipper díjkiosztó csak délutánra volt tervezve, ezért az volt a terv, hogy meglátogatjuk a helyi csoki gyárat (itt minden teljes nyitvatartással üzemel szilveszter napján). Igen, a Cadburry cégnek van itt egy termelő gyára. Mivel busszal mindig olcsóbb és kicsit jobban fel lehet fedezni a területetet, ezzel mentünk a gyár felé. Kb. 1 óra volt az út, de közben kimondottan kellemes, külvárosias területeken mentünk keresztül. Az embernek az volt az érzése, hogy itt el lehetne lakni.
Kb. 5 percre voltunk a gyártól, 10:55-kor, amikor jött egy telefonhívás, hogy a Clipper előre hozta a díjátadót 11:00-re. Mindannyian fel voltunk háborodva, mert nem akartunk lemaradni első dobogós helyezésünk eredményhirdetéséről (és persze a fotóról sem), de semmi esély nem volt odaérni. Bosszúsan mentünk be a gyár fogadóközpontjába. Jött a következő telefon, hogy 11:15-kor lesz az esemény. Már újra el kezdtünk gondolkodni, hogy talán taxival visszaérünk, mire jött a következő üzenet, hogy 12:00-kor lesz a díjkiosztó. Őrület, de sajnos tipikus ez a szervezetlenség a Clipper-nél. Azonnal taxit hívtunk, irány vissza Hobart. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk jobban körülnézni, még egy forró csokit sem inni, pedig azt mondják, hogy ez a legjobb a világon. A taxisofőr megértette a helyzet komolyságát, mert úgy hajtott visszafelé, hogy csak azért imádkoztam, hogy épségben megérkezzünk. Odaértünk. Igaz, hogy utána fél órát ácsorogtunk (tipikus), de megérte. Első dobogós helyünket kicsi zászlócskával jutalmazták. Biztos, hogy keretben a falra kerül otthon.
Persze az egész napi tervünk felborult. Délután csak sétáltunk a városban, de tovább erősödött bennem az az érzés, hogy ez egy sokkal emberközpontúbb, élhetőbb hely, mint a legtöbb nagyváros, ahol eddig jártam. Estére az volt a terv, hogy a kajafesztiválon leszünk, de meglepve tapasztaltuk, hogy több száz méteres kígyózó sor próbált bejutni, ráadásul, csak ezen az estén (nyilván szilveszter miatt) belépőjegyet szedtek. Úgyhogy egy Thai étterembe tévedtünk be, ahol az utolsó szabad asztalt sikerült megkapnunk. Mindenhol teltház volt.
A vacsora után a hajóra visszaérve, a fedélzetről néztük a híres hobarti tűzijátékot. Persze, jó volt, de a budapesti augusztus 20.-i százszor jobb szokott lenni. Utána persze koccintás, beszélgetés, zene … Én hajnal 02:30 körül vonultam ágyba, de a kemény mag hajnal 06:00-ig dorbézolt, igazi disznóólat hagyva maguk után a fedélzeten.
Eredetileg 1.-én indultunk volna tovább Brisbain-be, de ekkor már tudtuk, hogy még egy napot Hobartban fogunk maradni a kormányproblémákkal küszködő hajók miatt. Ugyanis 2 hajónak a Clipper flottából tönkrement a kormánylapát csapágyazása (a szkipperünk azzal vígasztal bennünket, hogy előbb-utóbb ránk is ez a sors vár). Ennek javításához pedig ki kell emelni a hajókat a vízből, sőt a szükséges alkatrészt is egyedileg le kellett gyártatni. Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy ha ez nem a Great Britain hajóval, ill. a most vezető Henri Lloyd-dal történik, akkor – szerintem – elindult volna a flotta …
Szóval Hobart-ban kellett maradnunk január 1.-én. Ami azért kicsit kitolás, mert ilyenkor persze semmi nincs nyitva, úgyhogy nem igazán lehet semmit csinálni. Tulajdonképpen egész nap a hajón maradtunk és dolgoztunk (azt amit a többiek nem fejeztek be előző nap). Csak annyi időre szakítottuk meg a munkát, míg elmentünk a Tasmániai Királyi Yacht Klubba, ahol a 69. Rolex Sydney to Hobart verseny teljes eredményhirdetése volt (előző nap csak a Clipper flottáé volt). Igazán nagy presztízsű eseményről van szó, ahol a helyi kormányzó mondott köszöntőt. A rengeteg kupa és díj között természetesen szkipperünk újra porondra került, hogy átvegye a kategória 3. helyéért járó díjat. Tekintettel a rengeteg részvevőre, itt a legénység a háttérben maradt, de azért nagyon örültünk és büszkék voltunk.
Este csapat vacsora (szokásos steak, hogy kiegészítsem a fehérjehiányos hajókaját), majd sietve feküdtünk le, hiszen másnap indulás. Persze megint volt egy csúsztatás, hiszen csütörtökön nem reggel van az indulás (mint általában szokott, hanem késő délután.
Ez persze azt jelenti, hogy kb. 1,5 nappal később indulunk és érkezünk Brisbain-be, ennyivel kevesebb időnk lesz ott. De ez a szituáció semmiben nem más, mint általában a Clipper szervezés. Persze nyilvánvalóan bosszankodom az elvesztegetett idő miatt, de valójában Hobart egy nagyon kellemes csalódás volt számomra, úgyhogy nem sajnálom az itt töltött időt. Kb 1 hét van előttünk Brisbain-ig.
‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
