|
‹‹‹ Előző hír Következő hír ››› Napló 2014. február 10.
Akit csak a vitorlázás érdekel, ne is olvassa tovább ezeket a sorokat, mert az nem lesz benne. Pontosabban csak élet a hajón típusú feljegyzések, mivel a befutó után motorral közlekedünk. Mit csinálunk ilyenkor? Továbbra is van műszakbeosztás, hiszen vezetni kell a hajót és figyelni is kell a kis halászcsónakokra. Ez különösen igaz azokra a kis lélekvesztőkre, amik éjszaka ki sincsenek világítva, és csak egy zseblámpát villantanak a hajónk közeledtére. Persze a műszakot kevesebb ember is el tudja látni, így hát 3 műszakban, hármasával váltjuk egymást. Azok, akik nincsenek műszakban, karbantartást végeznek. Ez lehetőséget ad arra, hogy időnként (ha éppen nem éjszakai műszakba kerül az ember) egy éjszakát át lehessen aludni. Igazi felfrissülés lehet, mert nekem még nem volt ilyen beosztásom.
Érdekes megfigyelni, hogy legtöbben mennyire lelassulnak a hajómunka közben. Ennek persze Patrick is az oka, aki az alapján próbálja megítélni, ki mennyit dolgozik, hogy mennyi időt tölt a munka fölött. Egy eklatáns példa erre a fedélzetmester, aki 3 napig dolgozott 1!!! kötélvégen, és a végén én segítettem neki befejezni, mert már nem bírtam nézni. Próbáltam Patrick-et rávezetni, hogy nem az eltöltött idő számít, hanem a munka eredménye, de nem vagyok biztos benne, hogy megértette …. Szerdán délután mellénk húzott a Switzerland hajó és oldalt hozzánk kötött. Csütörtök reggelre elértük a Fülöp szigetekhez tartozó Mindanao sziget délnyugati végénél lévő Zamboanga félsziget, azonos nevű városánál lévő szorost. A szorost a tőle délre lévő Basilan szigetről nevezték el. A hajózható szélesség kb. 9 mérföld. Ez a szoros vezet át a Sulu tengerre. A Sulu tengeren dél körül újra leállítottuk a motort, hogy a szervező kérésére egy motorellenőrzést tudjunk végezni. Minden rendben volt. Éppen műszakos voltam péntek hajnalban. A virradatban, kellemes oldalszélben, 10 csomóval haladva Borneó északi csücske felé nagyon kellemes volt a kormánynál. Borneó északi részén található Sabah, ami már Malajziához tartozik. Északról a Fülöp-szigetekhez tartozó Palawan sziget déli csücske a célunk, hogy aztán a rengeteg zátony és kisebb sziget között átnavigálva eljussunk a Borneó nyugati oldalán lévő Kota Kinabalu-ba, ahol feltölthetjük az üzemanyag tartályokat. A legfrissebb hírek szerint a szervező további 1 nappal kitolta a továbbindulásunk időpontját, így már csak 19.-én indulunk tovább Szingapúrból. Én persze nem bánom, de sokaknak teljesen keresztbe vágja a terveit az állandó időpont módosítás. Mérnöktársamnak pl. elvileg találkozója lett volna a feleségével, de a dolgok jelenlegi állása szerint akár el is kerülhetik egymást, mint ahogy Rióban is történt: mire mi megérkeztünk, akkorra a feleségének indult a gépe… A gyengülő szélben péntek reggel spinnakert (nem bánom, ha valaki megerősíti, hogy melyik a helyes írásmód: dupla „n”, vagy dupla „k”) húztunk és vitorla alatt próbáltuk a karbantartást folytatni. Sajnos a csörlőket nem tudjuk teljesen befejezni, mert kifutottunk a tartalék alkatrészből. Pici, eltört rugókat kellene cserélni, de elfogyott ami volt. Sajnos a spinnakeres idő sem tartott sokáig, péntek délutánra annyira lelassultunk, hogy motort kellett indítani. Mielőtt azonban komolyabb sebességre kapcsoltunk volna, bevártuk a Great Britain hajót, hogy átadhassunk nekik 4 kanna dízelt, ugyanis nem volt elég üzemanyaguk. A találkozó gyors volt, viszont távozáskor a másik hajó fara nekicsapódott a mi hajónk oldalának, kétszer is. Szerencsére csak kisebb külsérelmi nyomok maradtak, semmi komolyabb. Itt volt az ideje, hogy belehúzzunk, úgyhogy feltoltuk a motor fordulatszámát 1700-ra, és így 10 csomó körüli sebességgel közeledtünk Borneóhoz, majd miután a zátonyok között átnavigáltunk a sziget északi csücskénél, dél felé fordultunk, hogy mielőbb meg tudjunk tankolni. Borneó egyébként igazán lenyűgöző a víz felől megközelítve. Izgalmas partvonala, sűrű zöld erdőséggel borított, változatos domborzata van. Az egyik magasabb hegyének a lábát köd, míg a tetejét felhők borították. Filmbe illő táj.
A kis várakozás alkalmat adott arra, hogy fel tudjam hívni a családomat és még egy gyors fürdő is belefért a kikötő luxus szállodájának a zuhanyzójában. Úgyhogy igazán felfrissülve indultunk tovább. Sajnos a szél változó erőssége miatt a vasárnap délelőtt ismét motorozással és ezalatt további takarítással és karbantartással telt. Viszont vasárnap délutánra megjött egy frissülés (megerősödött a szél), úgyhogy felhúztuk az egyik orrvitorlát. Mivel ez jól működött, mármint megtelt és kb. 1-1,5 csomót adott a sebességünkhöz, ezért egy idő után a belső orrvitorlát is felhúztuk, sőt a motort is ki tudtuk kapcsolni. Ideális vitorlázós tiszta időben, 9-10 csomós sebességgel haladtunk. Igazán élvezetes volt a fedélzeten. Ahogy írtam az előbb, a versenyen kívüli időszakban 3 emberes műszakokba vagyunk beosztva, úgyhogy sokkal ritkábban kerül egy-egy emberre a sor. Én „kiváltságos” helyzetben voltam az elmúlt napokban, mert mindig a legrosszabb, 23:00-03:00 műszakot fogtam ki, úgyhogy nem tudtam végig aludni az éjszakát. Őszintén szólva nem volt olyan rossz, hisz már megszoktam, hogy az éjszaka közepén fel kell kelni, és a meleg, tiszta időben, csillagos égbolt alatti éjszakai vitorlázásnak is megvan a maga szépsége és hangulata. Így, hogy csak hárman vagyunk a fedélzeten, még meghittebb és megnyugtatóbb a környezet. Az ember tartja a legrövidebb irányt, időnként ránéz a vitorlára és állít rajta, ha változik a szél, ill. figyeli az éjszakai fényeket a tengeren. Igazán élvezetes és érdekes is, ahogy egy-egy távoli fényről lassan kiderül, hogy mi is az. Lehet olajfúró torony, teherhajó, halászcsónak, vitorlás, … izgalmas. Az éjszakai égboltról még annyit, hogy mivel az egyenlítőhöz közel járunk, mind az északi, mind pedig a déli égbolt csillagait (azon jelentős részét) lehet látni. Nyugatnak haladva egyik oldalon az északi Sarkcsillag, másik oldalon Dél-keresztje kísér bennünket, felülről pedig jellemzően az Orion csillagkép figyel ránk. Nem tudom elégszer elmondani és betelni sem vele, hogy mennyire lenyűgöző a fényszennyezéstől mentes csillagos égbolton elmerengeni …. Sajnos vasárnap éjszaka elállt a szél, úgyhogy ismét motort kellett indítani, berregve haladunk tovább. Engem most ez kevésbé zavar, mert konyhás vagyok. Mivel már várhatóan csak két nap van hátra, nem kell takarékoskodni, mondhatnám, dőzsölünk. Reggelire tojást sütöttünk és pirítóson szolgáltuk fel, ebédre gombás zöldségleves volt, hozzá frissen sült kenyér, sajttal, májpástétommal és szalámival. Vacsorára pedig két féle stir fry csirke van a menün, hozzá gyümölcssaláta és vanília fagyi (legalábbis ezt próbálunk csinálni a fagyasztóban).
Vasárnap este pedig quiz játékot rendezett a 3 hajó. 40 kérdés volt, köztük igazán vadak (pl. melyik állatnak van 3 vaginája?), amire válaszokat kellett küldeni. Sokat tanultam, pl. hogy az angol királynő hivatalosan a Föld szárazföld területének 1/6-nak a tulajdonosa. A kérdések nehézségét jól tükrözi, hogy a legjobb eredmény 18 pont lett, míg mi 17 ponttal a 2. Ugyan meg-megállunk rövid motorellenőrzésre, mégis jobban kiszámítható az érkezési időnk. Most, azaz hétfőn délután azt becsüljük, hogy valamikor szerdán érkezünk a kikötőbe. Tekintettel a 19.-ére halasztott indulásra, ez közel egy hetet jelent Szingapúrban. Ez elég kell legyen kikapcsolódásra és feltöltődésre a Kínába való hegymenethez (mármint,hogy várhatóan széllel szemben kell küzdenünk az út nagy részén, egyre hidegebb időben).
|
Nagyutazás
Bacsó Tibor és Ádám a föld körül – szelek szárnyán
  |
A karbantartás egyébiránt hasznos, hiszen azt a munkát, vagyis annak egy részét, végezzük el, amit a kikötőben kellene. Tehát, elvileg, ennyivel több szabadidőnk kellene legyen Szingapúrban. A valóság itt is más némileg, mivel az én, mármint a hajómérnöki, munkámat nem lehet elvégezni a gépteremben lévő, folyamatosan járó motor, ill. az ez által gerjesztett kemence-hőség miatt. Ez persze ránk marad, miután a kikötőbe érünk. Mi ez alatt más munkáját, pl. a fedélzetmester munkáját végezzük. Szerdán és csütörtökön pl. csörlőkarbantartás formájában. A csörlőktől legtöbben idegenkednek, mert több fogaskerékből álló mechanikai szerkezetek, és ha valaki nem jól végzi a munkáját, az rögtön kiderül, mert megáll, vagy beragad. Szóval másodmagammal dolgozunk, a már többször említett mérnök társammal.
Ahogy szombaton délben Kota Kinabalu-hoz közeledtünk, kiderült, hogy komoly turista helyről van szó, nagy hajókkal, szép kikötővel, ázsiai turisták tömegével és persze drága szállodákkal. Sajnos másodiknak értünk a töltőállomáshoz, így meg kellett várni amíg a Great Britain hajó megtankol
Mióta csak cruising üzemmódban vagyunk, azaz nem versenyzünk, kimondhatatlanul jobb a hangulat. Most lett csak nyilvánvaló, hogy ténylegesen mennyi feszültséget ad a versenyzés a közösségi légkörhöz. Ez igazából eddig nem volt érzékelhető,hiszen nem volt összehasonlítási alap, mindig versenyeztünk. A közösségi élet egyébként, hála az URH rádiónak, túlnyúlik a mi hajónkon, és a másik két hajót is magában foglalja, akikkel együtt haladunk (Great Britain és OneDLL). Egyik este „vakrandit” rendeztek az egyedülálló csapattagoknak. Azaz a benevezők álnéven beszélgethettek egymással a rádión, majd a végén egy fiú és egy lány kiválasztotta egymást, hogy ténylegesen randizzanak Szingapúrban, miután kikötöttünk. Mit ad a vak szerencse, a hölgy pont a mi hajónkról van. Mivel erre is áll, hogy vagy jót, vagy semmit, hát inkább nem kommentálom…
