‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
Napló 2013. december 20.
2013.12.23.
Sydney nagyon kellemes hely, különösen az itteni nyár elején, decemberben. Most éppen egy hőhullám árasztotta el Ausztráliát, napi 40 fokos, vagy azt meghaladó hőmérséklettel. A napon szinte kibírhatatlan a hőség és a sugárzás. Én is pillanatok alatt leégtem, amikor a tengerpartra mentünk, pedig éppen előtte hencegtem barátaimnak, hogy én nem szoktam napkrémet meg ilyen „lányos kenceficéket” használni. Most persze alig tudok hátradőlni az égő hátam miatt. No, de menjünk sorjában.
Péntek esti megérkezésünkkor szponzorunk, az Old Pulteney whisky gyár nem csak a szokásos jégbe hűtött sörrel és alkoholmentes italokkal kedveskedett, hanem egy rakás szendviccsel és – nem utolsó sorban – 3 üveg whiskyvel várt bennünket. Nem mintha nagyon éhesek lettünk volna, mert előtte vacsoráztunk a hajón, de azért mindenki pukkanásig tömte a fejét a szendvicsekkel és rá a sör. A whisky-s üvegek sem maradtak bontatlanul. Néhányan heves telefonálgatással próbáltak a késő esti órákban szállodát találni csak azért, hogy ne kelljen az éjszakát a hajón tölteni. Nekem és egy társamnak (Angliában volt évekig tejes ember, aki a reggeli tejet hordta szépen, üvegekben az emberek ajtaja elé) könnyű dolgunk volt, mert ausztrál társunk felesége gondoskodott rólunk és foglalt nekünk előre szállást. Persze a Clipper ebbe is bekavart, mert amikor felhívták a Clippert péntek délelőtt, hogy mikorra érkezünk, mindenre megesküdtek, hogy csak szombat délutánra vagyunk várhatóak. Szóval, mikor péntek este befutottunk, akkor őrült telefonálgatásba kezdtek, hogy legyen szállásunk péntek estére. Megoldódott. Nagy élvezettel vettem be magam a fürdőszobába és alig akartam a zuhany alól kiszállni. Ez a verseny egy viszonylag rövid szakasz volt, ami miatt tulajdonképpen senki sem fürdött. Nem mintha nem vágynánk a tisztálkodásra, de egy zuhany akkora ráfordítást igényel, hogy az ember erősen elgondolkodik megéri-e fürdeni. Nyilván néhány napot bármikor kibírunk fürdés nélkül, utána meg már csak arra gondolunk, hogy már csak pár nap van hátra és szárazföldön fürödhetünk. Egy szó mint száz, talán el lehet képzelni milyen érzés 10 nap után újra fürdeni…
A szombat a nagytakarításé volt. Erről már korábban többször tettem említést. Ilyenkor teljesen kipakoljuk a hajót és a fedélzettől a hajófenékig kitakarítjuk. A részletes leírás helyett csináltam néhány képet a folyamatról, ezek többet mondanak, mint egy hosszú szöveg. Őszintén szólva alig vártam a nap végét, mert nagyon fáradt voltam és izgatott is egyben. Fáradt, mert előző este talán vagy 4 órát ha aludtam a késői érkezés és a hosszas zuhany miatt, izgatott pedig azért, mert új apartmanba költöztünk.
Már említettem Ausztrál társamat és a feleségét, aki a szállást intézte. Nos, ők béreltek egy nagyobb apartmant Sydney belvárosában a legfelső emeleten. Mivel 2 szoba volt, mindkettő dupla, ezért befogadtak bennünket mintha családtagok lennénk, és a tejesemberrel együtt megkaptuk az egyik szobát 2 ággyal. A 28. emeleten kiváló kilátás várt ránk tulajdonképpen egész Sydney-re (270 fokos panorámánk van, mivel sarki elrendezésű a nappali). A hatalmas nappaliból madártávlatból nézhettük a szombat esti tűzijátékot Darling harbour-ban, utána pedig barátunk felesége komoly steak vacsorával látott bennünket vendégül. A teljes történethez hozzátartozik, hogy ausztrál barátunk lánya, férje és bébi gyerekük is ott volt, egy másik apartmanban, de kajálni ők is csatlakoztak, úgyhogy tényleg úgy kezeltek bennünket, mint családtagokat.
Vasárnap a karbantartásé volt. Az igazság, hogy ez valahogy mindig olyan Clipperesen telik, azaz a nap eltelik, de talán 30%-a van hasznos munkával kitöltve. A többi az várakozás valamire, ami hiányzik, vagy oda-vissza mászkálás az anyagraktárba, vagy a Clipper irodába…
Nem igazán történt említésre méltó. Mérnöktársammal elvégeztük a gépek és gépészet szokásos karbantartását, majd a fedélzetmesteri munkákat is megkaptam, mivel ez a kollégám elutazott a nemrég Ausztráliába költözött családját meglátogatni. A reffkötelekre kellett kopásgátló burkolatot raknunk. Ezt is megcsináltuk. Sajnos nem mindenki úgy áll a munkához, hogy minél előbb legyen meg, hanem lustán és értelmetlenül töltik el a napot. Ezt csinálta a vitorla karbantartó csapat is, úgyhogy nap végén kiderült, hogy töredékére sem jutottak a vitorlák átvizsgálásának és karbantartásának, tehát valamelyik nap vissza kell jönni és befejezni. Kedd lett ez a nap. És persze nem csak nekik kell visszajönni, hanem mindenki másnak, szóval nem csak a saját idejüket, hanem az enyémet és másokét is elfecsérelték. Nagyon bosszantó!
Estére sült hal volt vacsorára párolt zöldségekkel és fehér borral. Kívánhat valaki ettől jobbat?
Hétfő az első szabad napunk volt. Viszonylag későn keltünk és a közeli Darling Harbour-ba mentünk le sétálni és ebédelni. Én ugyan már jártam itt, de kellemes környezet az ember idejét eltölteni és kicsit kikapcsolódni. Régi kikötőöböl, ami mára egy vibrálóan nyüzsgő, élettel teli, modern iroda és szabadidő komplexummá nőtte ki magát. Itt van a Tengerészeti múzeum (többárbocos vitorlás klippertől a hadihajón át a tengeralattjáróig sok mindenre fel lehet menni és megízlelni a tengeri életet. Talán nem kell mondanom, hogy egyikőnk sem akart hajóra menni, úgyhogy a múzeumlátogatás elmaradt. Sok egyéb látnivaló is akad itt, pl. tengeri akvárium, panoptikum, stb. De inkább a passzív pihenést választottuk és egy olasz ebéd és az azt követő fagyi volt a legkomolyabb tevékenység amibe belevágtunk. Mivel nem messze volt a kínai városnegyed, ezért azon keresztül hazasétáltunk. Közvetlen az apartman ház utcájában voltak a túraboltok. Nem 1-2, de legalább egy tucat. Ezeket is végig jártuk, hátha találunk valami jó vételt. Többek mindig hiányolnak valamit a felszerelésükből és állandóan vásárolni akarnak. Társaim is aláöltözetet, pólókat és egyéb felszerelést kerestek. Őszintén szólva, nekem semmi nem nagyon hiányzik, mindenem megvan ami kell, úgyhogy engem inkább a kíváncsiság, semmint a tudatos vásárlás hajtott. Jó cuccok voltak és némelyik komoly leárazással, úgyhogy tudtam, hogy ide még vissza fogok jönni. Itt jegyzem meg, hogy nekünk ugyan pihenőnapunk volt, de néhány kollégám hétfőn átszállította a hajónkat egy másik kikötőbe, ahol azt kiemelték, hogy megfelelő algagátlást lehessen rajta csinálni. Ez praktikusan azt jelentette, hogy a hajó alját le kellett takarítani és speciális algagátló festékkel lefesteni. Nem kis munka és a kikötő csak 3 embert engedett dolgozni 1-1 hajón. Utólag derült ki, hogy nem is lettek meg a hétfőre tervezett munkával.
A kedd délelőtt, mint írtam, vitorla cipeléssel és átvizsgálással telt el. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az előzetesen a hajóról lepakolt vitorlákat (mivel a hajó egy másik kikötőben volt szárazon) ki kellett cipelni a yacht klub előtti parkba, majd ott kiteregetni és tüzetesen átnézni, hogy nincs-e rajtuk lyuk, repedés, szakadás vagy olyan kopás, ami terhelés alatt a vitorla szakadásához vezethet. Nem könnyű egy ilyen, esetenként több mint 2 mázsás vitorlát egy keskeny úszó mólón végig mozgatni. A parkba azért kellett kivinni, mert csak ott lehet ezeket a hatalmas vitorlákat kiteríteni. Ugyan minden orrvitorlát oda- visszamozgattunk, ki- becsomagoltunk és megvizsgáltunk de megint a szokásos frusztrációval ért véget a délelőtt, ugyanis a korábban lustának titulált vitorla-karbantartók (továbbra is tartom a véleményem) csak a végén közölték, hogy tulajdonképpen nem is javították meg a talált hibákat, mert a nedves vitorlákra nem ragadt volna a ragasztó … Erre mit mondjak. Sok hűhó semmiért és persze néhány eltolt óra az életemből …
Délután szponzorunk meghívására az állatkertbe vittek bennünket. Én egyre kevésbé szeretem az állatkerteket, itt sem láttam semmi olyasmit, ami igazán megfogott volna. A hőség miatt szerencsétlen bezárt állatok csak gubbasztottak az árnyékban. Azt viszont el kell ismerni, hogy egyedülálló helyen van a Zoo. Az operaházzal szemben egy domboldalon rakták le, a Sydney öböl partján. Akár ingyenes komppal is lehet menni Circular Quey-ből. Fantasztikus kilátás nyílik az öbölre, az operaházra, a hídra és az egész belvárosra. Valójában inkább ezt fényképeztem, mint az állatokat. Volt persze azért fóka-show, meg madár-show, ami a látogatókat összevonzotta. Sokan voltunk, nem is gondoltam volna. Az állatkert után ismét meghitt családias vacsora zárta a napot.
Szerdán délelőtt – mivel szobatársam munkára volt beosztva – nem terveztünk közös programot. Magam vágtam neki egy hosszabb sétának. De mindenekelőtt elmentem a szomszédos szabadidő boltokba és megvettem azt a Keen szandált, amit már otthon kinéztem magamnak, de nem lehetett kapni (itt meg le volt árazva) ill. egy pillekönnyű vízálló GORE-Tex dzsekit, amit a melegebb szakaszokon tudok viselni. Egyik sem volt életbe vágó, de mindkettő kihagyhatatlan volt (a dzseki pl. félárra volt leárazva és az egyik legjobb szabadidő cuccokat gyártó cég terméke. A vásárlás örömével teli vágtam neki Sydney-nek. Lesétáltam a központi kompkikötőbe, Circular Quey-be. Innen indul a 
legtöbb komp, amik busz módjára jönnek-mennek és szállítják nem csak a turisták, de a helyiek tömegeit. Itt tényleg működik az a vízi közlekedés, amit Budapesten évtizedek óta nem sikerül megvalósítani. Ez tulajdonképpen a turista élet központja is. Mindig szól az őslakosok hangszere, a didgeridoo (nekem annyira megtetszett egy évvel ezelőtt, hogy magam is vettem egyet), itt van az ikonikus Harbour bridge, amire szervezett (és méregdrága) túrák keretében fel lehet mászni (mármint a híd tetejére), és persze Sydney de facto jelképe, az Operaház. Ez alkalommal egy gigantikus utasszállító hajó is bent állt és éppen az utasokat fogadta. Egyszerűen lenyűgözőek a méretei egy ilyen luxus tengerjárónak. Mi még nem voltunk ilyen hajós túrán, és ahogy elnéztem, megfogalmazódott bennem, hogy ezt egyszer ki kell próbálni. Némi lézengés és fényképezgetés után visszasétáltam szállásunkra, végig a Pitt utcán. Ez Sydney Váci utcája. Tombolt a karácsonyi vásárlás. Néhol egész jó vásárok és leárazások voltak, de a helyiek szerint ez semmi ahhoz képest ami karácsony második napján (boxing day) kezdődik. A választék abszolút világszínvonalú, minden márkát meg lehet találni amit az ember el tud képzelni, de éppúgy megvannak egy egyedi, személyre szóló szabóságok, cipőkészítő suszterek, stb. mint Londonban. Ez utóbbiak nem írnak ki árakat, és akik ide járnak nem is nagyon beszélnek az árról. A vevő bemegy, megrendel valamit, majd kifizeti. Nem szokás előre megérdeklődni az árat.
Sajnálom, hogy nincs velem a családom. Tudom, hogy mennyire más érzés lenne itt sétálni velük. Kicsit tompítja a hiányt ausztrál barátom és családjának kedves vendégszeretete.
Csütörtökön tovább emelkedett a hőmérséklet, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy strandnapot tartunk. Irány Bondi Beach. Bondi és Manly a két legfelkapottabb Sydney-i strand, de mivel tavaly voltunk feleségemmel Manly Beach-en, ezért szívesebben mentem Bondi-ra. Jó választás volt, mert sokkal szebb, mint Manly. Hosszú, fehér homokos tengerpart, kristály tiszta, kék vízzel. A víz nagyon kellemes volt, nem lehetett kihagyni. Úgyhogy úsztunk egyet és után kicsit lustálkodtunk a napon. Meg is lett az eredménye: percek alatt leégtem, mint ahogy bevezetőmben már utaltam rá. Egyébként valójában nem Bondi Beach-en fürödtünk, hanem Tamarama Beach-en. Ezt egy rövid tengerparti ösvény köti össze Bondi-val és sokkal meghittebb ill. kevésbé zsúfolt. Maga a rövid séta egy lélegzetelállítóan gyönyörű, homokkövekkel szegélyezett sétányon visz végig. Egyik oldalon a tenger, másik oldalon fantasztikus kilátással megáldott házak. El tudnám képzelni itt lakni …
Könnyű ebéd után annyira elfáradtunk, hogy hazafelé úton elaludtam a kocsiban (még szerencse, hogy nem én vezettem). Estére étterembe mentünk, mert barátaink gyereke, ill. a bébi hazautaztak, úgyhogy nem kellett a baba miatt otthon maradni.
Péntek egész délelőtt személyes karbantartással telt el, nem sokkal ebéd előtt merészkedtünk ki az utcára. Hőség volt, mindenki igyekezett az utca árnyékos oldalán maradni. A közeli Paddy’s Market-re mentünk, ami az itteni turistalátványosságok közé tartozik, de valójában egy kínai piac. Mindegy, legalább árnyékban sétáltunk egy kicsit és szobatársam tudott venni egy bumerángot, amire már régóta vágyott. Ebédre az egyik közeli kínai étterembe mentünk, ahol Yum Cha volt az aktuális kínálat. Ez tulajdonképpen hagyományos kínai teázást jelent, miközben dim sum-ot esznek. A dim sum általában a főzött, ill. gőzölt tészták és azokba burkolt húsok, zöldségek összefoglaló neve. Az étteremben kis kocsikon tologatják körbe az előre elkészített tésztaféléket és azokból lehet kiválasztani a nekünk tetszőket, miközben kínai teát szürcsölgetünk. Van hangulata az ebédnek, de soha nem értettem, hogy miért nem használnak a kínaiak kést evés közben. Tulajdonképpen mindent úgy kell bekapni egészben (vagy elharapni) ahogy a tányéron van …
Délután szobatársammal visszaosontunk a közeli bevásárló utcába, hogy valami karácsonyi ajándékot nézzünk házigazdáinknak. Nem könnyű!
A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy amikor az ember benéz így karácsony táján a boltokba, akkor egy csomó jó és érdekes dolgot lát, ami kiváló karácsonyi ajándék lenne otthonra (vagy éppen magának:) ). De hát nem nagyon lehet vásárolni, mert egyrészt nem minden bírná ki a hajón lévő körülményeket, másrészt egyszerűen nem férne el! Úgyhogy többször fájó szívvel fordultam ki a boltból.
Esti vacsora után ideje korábban lefeküdni, mert szombaton és vasárnap be vagyok osztva szolgálatra a hajón.
‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
