‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
Brestben...
2013.09.10.
A csütörtöki érkezés Brestbe nem volt olyan felemelő mint vártam. Egyrészt azért mert – ugye a verseny korai lefújása miatt – motorral érkeztünk és nem vitorlával, másrészt Brest nem tesz nagy benyomást az emberre a tenger felől. Részben ipartelepnek tűnik, részben pedig nyilvánvaló, hogy a francia haditengerészet egyik központja; tele van a világ legmodernebb hadihajóival.
Történelmileg meghatározó helyről beszélünk, mert stratégiai elhelyezkedése miatt ez volt a 2. világháborús német haditengerészet egyik U-boat központja. Ennek ismeretében már kevésbé meglepő a városka rengeteg kocka alakú beton épülete, hiszen nagyrészt rommá bombázták a szövetségesek.
Szóval nem az építészetéről híres a hely, de a maga módján mégis franciásan „bájos”. Van széles sugárútja, sugár-sétálóutcája, sőt még sugár-gyalogjárdája is :). Kedves kis hídja, erődítményfala és persze egy (valójában több) egész elfogadható kikötője.
Mégis, ha egyszer visszajövök, akkor az az itteni, hamisítatlan Bretagne-i konyha miatt lesz. Kiválóak a helyi Creperie-k és az itt készített crepes-ről (palacsinta szerű töltött tészta) csak a legjobbakat lehet mondani. Az egészet csak egy kis helyi francia borral lehet tovább fokozni…
Szóval az ember jól tudja itt is érezni magát, ha akarja, de persze az élvezetek mellett rengeteg munka maradt a hajókon.
A kilazult árbocunkat itt csinálták meg (remélem jól, mert Rio felé félúton nem szívesen kezdeném babrálni). Úgy néz ki a vízkészítőnket is sikerült üzemképessé tenni és a teljes motorkarbantartással is sikerült végeznünk. Ez utóbbi nem volt nagyon bonyolult, mivel mind a generátor, mind a hajó motorja vadonatújak. Tulajdonképpen bejáratósak, úgyhogy ékszíjbeállítás, olaj és olajszűrő csere, hűtőfolyadék feltöltés, üzemanyagszűrő ellenőrzés tette ki a napi hajómérnöki feladatok jórészét. Persze mindez nem sok munka és kb. 1,5-2 óra alatt meg lehetett volna csinálni, de nem az itteni módi szerint. Tovább folytatódott a korábban tapasztalt szervezetlenség a Clipper műszaki oldalán. Órákat kell várni egy csőre, hogy leengedhessük a fáradtolajat, majd amikor megvan a cső, akkor kiderül, hogy nincs hozzá csatlakozó csonk. Néhány óra múlva kiderült, hogy nem is lesz, oldjuk meg magunk. Szóval mentünk koldulni a szomszéd hajóra, hátha nekik van. Kölcsönkérni, majd visszavinni … Ez már csak így megy Clipper módra. Kíváncsi vagyok mikor éri magát utol ez a szervezet … Említésre érdemes még, hogy az árboc tövében keletkezett repedéseket is megvizsgálták, de nem csinálták meg, mondván, hogy „…figyeljétek tovább hogyan változik a helyzet, és ha kell Fokvárosban megcsináljuk …”. Köszönöm szépen!
Az itteni program is – épp a szervezetlenség miatt – teljesen átláthatatlan és hektikus, nem lehet előre tudni és megmondani, hogy mikor milyen alkatrészt kapunk, ezért a munkát sem lehet tervezni. Ráadásul a különböző hajóknak más és más feladataik vannak, ezért pl. Ádámmal nagyon nehéz összeszervezni a programunkat. Tulajdonképpen pénteken tudtunk először találkozni egy beszélgetésre, de akkor is rohant tovább a saját csapatának a megbeszélésére.
Egyetlen vigasztaló van a dologban: mindenki hasonlóan rosszul áll. Van akinek a generátora nem működik, van akinek a vízkészítője, stb., de mindenkinek van valami baja. Mi még azt is mondhatnánk, hogy jól állunk, … ha nem lenne egy több oldalas anyaglistánk, amit még várunk.
Szervizeltük még a csörlőket (mind a 11-et!), és a nagyvitorla felhúzó kötelet is kivarázsoltuk az árbocból.
Egyébiránt nagy örömmel tölt el, hogy Ádám kezdi megtalálni a helyét a csapatban, bár még erősen hullámzó a kedélyállapota: hol jól érzi magát, hol pedig fél, hogy hogyan fognak eltelni a következő hónapok. Nincs könnyű dolga, hiszen Ő a legfiatalabb a csapatban és így külön meg kell küzdjön a helyéért és a „pozíciójáért”. Erre már 1-2 nap alatt rájött és lassan ki is alakul náluk a csapatrend. Bízok benne, hogy meg tud küzdeni magáért és élvezni fogja a team dinamikát az út során.
A mi csapatunk is kezd lassan összerázódni, alapvetően jókedvű a társaság (ez csak fokozódik a nap végi Old Pulteney pillanatok – értsd szponzori whisky kóstolgatás – után). Úgy tűnik nincs kimaradó vagy lemaradó ember a csapatban, ami jó, mert egységesebbé teszi a legénységet. Ugyanakkor nem gondolom, hogy túl vagyunk a nehezén, ez szerintem néhány héten belül jön el, amikor majd kezd elegünk lenni egymásból. Most még élvezzük a feszültség nélküli kikötői pillanatokat és könnyen nevetünk egymással.
Hétfőn indulunk eddigi leghosszabb hajós utunkra Rióba. Nem tudom mi lesz a legizgalmasabb: a hullámzásáról hírhedt Biscay öböl, a kiszámíthatatlan szeleket produkáló Kanári szigetek vagy az egyenlítő körüli hirtelen változó légkörű Doldrums. Nemsokára megtudjuk.
Addig is hivatali közleménnyel zárom beszámolómat. Többen kérdezték hol lehet a verseny menetét követni. három helyet ajánlok mindenki figyelmébe:
- van egy GPS alapú on-line (majdnem való idejű) grafikus felület a Clipper honlapján, ahová legkönnyebben a mi honlapunk tetején lévő „A verseny aktuális állása” linken keresztül lehet eljutni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez GPS-es követés csak a verseny alatt működik, tehát nem mutat semmit a verseny vége (vagy lefújása) után, ill. amikor kikötőben van a flotta.
- Aki ettől többet szeretne tudni, az napi beszámolókat olvashat a hajókról a https://www.clipperroundtheworld.com/crew-diaries címen. Itt ki lehet választani, hogy melyik hajó iránt érdeklődünk, és annak a hajónak a napi feljegyzései válnak elérhetővé.
- Ha pedig napi jelentést szeretne valaki kapni a versenyről, akkor feliratkozhat a hírlevelek elosztó listájára a szervező főoldalán: https://www.clipperroundtheworld.com (valahol a lap alsó harmadán van a link)
Ezt követően műhold alapú feljegyzésket küldök útun Rióba, amit majd lányom fog felrakni a honlapra. Sajnos nem lesznek képek, mert byte-onként kell fizetni a levelekért, de majd Rióból igyekszem a képeket is pótolni.
‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
