‹‹‹ Előző hír                                                                                                       Következő hír ›››

Az előkészületek …

2013.08.18.

Szerda egész nap pakoltunk. Már némi rutinnal csomagoltuk a cuccainkat a kis Ortlieb tasakokba, majd az egészet a nagy táskába. Annyi különbség azért mégis volt a korábbi tréningekre történő készülődéshez képest, hogy most 1 évre pakoltunk.

Állítom, hogy 1 évre kevesebb cuccot pakoltunk, mint amikor egy 2 hetes vakációra mentünk. Ha az ember igazán átgondolja, és jó cuccai vannak, akkor tényleg kevés ruhával is beéri. Az összes cuccunk, a viharruházatot, csizmákat, cipőket, utcai ruhákat, nyári-téli öltözéket, elektronikát, töltőket, stb. beleszámítva belefért 2 nagy táskába.

Ez alkalommal az is különbség volt, hogy az angolok hazai légitársaságával utaztunk, és olyan flexibilis jeggyel, amit tetszőleges számmal tudunk módosítani, un. „tengerész jeggyel”(e mellett a feladható poggyász mérete is nagyobb). Erre ugye azért van szükség, mert amikor az ember hajóval utazik, nem tudja pontosan az indulási/érkezési időpontokat; pl. nem tudjuk mikor érünk vissza utunk végén Londonba, úgyhogy fontos, hogy korlátozás nélkül tudjuk módosítani a jegyet.

Az út Gosportba szokás szerint kimerítő volt, nem utolsó sorban a több mint 3 órás buszozás miatt. De már nem ért váratlanul…

Ami viszont leginkább meglepett bennünket, hogy nem volt hajónk, praktikusan nem volt kész. Ez annak fényében a legérdekesebb, hogy elvileg „hajófelkészítésre” érkeztünk, amit korlátozottan lehet hajó nélkül csinálni. Végül is péntek délutánra meglett a hajó is, de erről mindjárt írok bővebben.

Mit csináltunk hajó nélkül? Elsősorban a beszerzés volt a legnagyobb feladat. Erre már volt 2 kijelölt ember, aki jó előre összeállította az első havi menüt (napról-napra), ami alapján kiszámolták, hogy miből mennyit kell beszerezni. Ennek megfelelően meg is rendelték interneten. Ez is olyan lett mint az építkezés: nem olyan, nem akkor és nem annyiért …. Másnap többször újra kellett rendelni, sőt boltba is külön elmenni. Végül nagyjából összejött minden (esetenként több is mint kellett, pl. Nescafe-ból valami számolási hiba miatt egy évre való mennyiséget rendeltek, amit utána megpróbáltak becserélni valami másra :) ). Miután minden megvolt, a beszerzett árukat el kellett csomagolni. Egy részük un. napi tasakokba került, azaz előre kiporciózva az adott napi menünek megfelelő mennyiségek össze lettek pakolva vízzáró zsákokba, míg egyéb nehezebben adagolható kaják (pl. jam, liszt, cukor, fűszerek stb.) arra vártak, hogy helyet találjunk nekik a hajón.

A kaja előkészítés mellett a csapat másik fele a frissen megkapott vitorlákat vette birtokba. Ez egyrészt a vitorlák feliratozását jelenti (pl. hogy rossz látási viszonyok között is jól látható legyen, hogy a vitorla melyik sarkát hová kell felszerelni), másrészt az összes vitorla szabásminta darab egyedi megszámozását, ha esetleg valamelyik elszakadna, könnyebb legyen pótolni. Ez utóbbi egyébként azért volt komoly kihívás, mert az eső miatt (végre magára talált az angol időjárás és naphosszat esik) egy kicsi szobában kellett a több mint 100 nm-es vitorlát teregetni, húzgálni, számozni. Hozzáteszem, hogy nehogy azt gondolja bárki, hogy a szabásminta szekvenciális számozást jelent. A vitorlák különleges szabása miatt igencsak oda kellett figyelni, mert az egymás melletti darabok nem feltétlen egymást követő számok voltak.

A feliratozás a vitorlák mellett gyakorlatilag mindenre kiterjedt, a pufferektől a vizeskannákig.
Én pénteken kicsit kiszabadultam a sablonos feladatokból, mert a skipperemmel átmentünk a közeli Humbel városkába, ahol a hajókat szerelték össze. Amikor megérkeztünk még nem volt árboc a hajón, épp akkor állították be. Egyébként roppant tetszik a hajónk söték kék alapon fehér betűs festése.

Az első dolog ami feltünt, hogy irtózatosan koszos volt a hajó fedélzete. Mint kiderült azért, mert a gyárban védő wax-szal vonták be, ami minden port-koszt magába ragadt. Csak második ránézésre tűnt fel, hogy gyakorlatilag semmi (de szó szerint értendő) nem volt a hajóra felszerelve. Praktikusan egy üres hajótestet kaptunk!

Ez különösen annak fényében érdekes, hogy péntek délutánt követően, amikor is visszaérkeztünk a hajóval Gosportba (én vezettem elsőnek!), 2 napunk maradt, hogy vasárnap elinduljunk Londonba. Ez az igazi kihívás …

Néhány gondolat, hogy mennyire nem volt készen a hajó:

• Nem volt semmi elektromos fogyasztó bekötve, értsd még egy lámpa sem működött
• Semmilyen vízrendszer nem került beüzemelésre, sőt az összes csövet és bilincset át kellett nézni, mert helyenként komoly szivárgások voltak (vannak)
• Az összes fedélzeti szerelvényt fel kell rakni (pl. kormányt, vereteket, csigákat, stb.)
• Az összes kötelet fel kell szerelni.
• Be kell kötni a fedélzeti navigációs és kommunikációs berendezéseket
• Be kell állítani az árbocot és az álló kötélzetet,
• Beszerelni a vízkészítőt,
• Ki kell takarítani kívül-belül,
• Kijavítani a hibák végeláthatatlan sorát, és még ki tudja mit,
• És nem utolsó sorban be kell minden felszerelést pakolni (értsd a vitorláktól a horgonyon és a kajáig mindent).

Csak egy személyes példával hadd érzékeltessem, hogy ez mennyire nem triviális feladat. Valami oknál fogva hajómérnöki feladatokkal ruháztak fel, ez azt jelenti, hogy kívül-belül ismernem kell a hajó összes felszerelését a csővezetékektől az összes szelepen át a gépekig. Ezt persze meg lehet tanulni könnyen (értsd valaki elmondja, rajzot és leírást ad, stb.) vagy nehezen. Mi ez utóbbit választottuk (nem önszántunkból, hanem azért mert egyszerűen nem tudott olyan embert biztosítani a szervező, aki annyi időt tudott volna ránk szánni, hogy elmondja mi-micsoda a hajón. (Ennek persze egyszerű oka van: olyan késésben vannak, hogy mindenki csak a legszükségesebbeket próbálja megcsinálni és rohangálnak mint pók a falon. Nálunk például kb. 8 szakember és 10 csapattag dolgozott az elmúlt nap a hajón, hogy vasárnap elindulhassunk. A cél már rég nem az, hogy minden kész legyen, hanem, hogy az a minimális felszerelés meglegyen, amivel el lehet indulni…)

Szóval visszatérve, egy Paul nevű sráccal azzal töltöttük a napot, hogy kvázi visszafejtsük, dekódoljuk a hajót. Minden vezetéket végigkövetve megpróbáltuk kitalálni, hogy mi a funkciója, honnan jön és hová megy, és persze, hogy rendesen be van-e szerelve. Aki már csinált valami hasonlót (például a kocsijában vagy a lakásában próbált visszakövetni egy vezetéket), az tudja, hogy ez soha nem egyszerű feladat, de ha hozzáteszem, hogy ezt egy hajón kell csinálni, akkor fokozottan igaz. Én nem számítok kistermetűnek, de ezt a melót nem lehet anélkül megcsinálni, hogy ne kelljen a hajó legkülönbözőbb és legkisebb zugaiba bebújni. Sokszor olyan kitekert formában, hogy elgondolkodok hogy is fogok innen kikerülni.

Amit kitaláltunk, hogy mi, azt feliratoztuk, hogy legközelebb ne kelljen találgatni. Persze mindezt könnyebb lett volna megcsinálni, amikor építették a hajót, de akkor valószínűleg nem tudták volna gyorsan kinyomni a gyárból és „átadni”. Valójában nem hajófelkészítést végzünk, hanem hajóépítést!

Ezt egyébiránt nem bánom, mert rengeteget tanulok, de azért nem erről volt szó. A szervező azt vállalta, hogy biztosítja a hajókat, mi pedig némi karbantartás és feltöltés után körbehajózzuk a földet.

E helyett kis túlzással kaptunk egy „kit hajót”, amit össze kell rakni, mielőtt elvitorlázhatunk vele. Hamarosan kiderül, hogy eljutunk-e Londonba és mi derül még ki az oda vezető úton. Londonban persze lesz kb. egy hetünk, hogy tovább folytassuk a „hajóépítést” és felkészítést.

Legközelebb onnan írok.

‹‹‹ Előző hír                                                                                                             Következő hír ›››