‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
Napló 2014. június 23.
2014.06.25.
Csütörtökre virradóan továbbra is erős befúvásokkal küszködtünk. Ugyan teljes vitorlázattal haladtunk mert a valós szél többnyire 10-14 csomó között mozgott, de amikor hosszabb-rövidebb időre felerősödött a szél, meg kellett küzdeni a kormánnyal. A vitorlákat cserélni, reffelni nem akarta Patrick, mondván, hogy rövid időn belül újra elviselhető mértékre csökken a szél erőssége. Ez viszont a befúvások alatt azt jelentette, hogy komolyan meg-megfeküdt a hajó. Volt amikor a hajókorlát el-eltűnt a vízben és kb. 45 fokban dőltünk a hajóval. Ez a fedélzeten még elviselhetőbb, bár a kormánynál is kapaszkodni kell, hogy az ember ki ne csússzon a kormányállásból, a hajó belsejében viszont szinte ellehetetleníti az életet.
Nem csak arra gondolok, hogy az emberek kicsúsznak az ágyaikból, lecsúsznak a padlón, beesnek a viharruhák közé, hanem olyan kellemetlenségekre, hogy a WC-ben nincs víz. Nincs, mert a hajó tervezésekor nem gondoltak rá, hogy dőlni fog a vitorlás ????, vagy legalábbis nem gondolták, hogy annyira dőlni fog, hogy a vízvételezési pont a hajó egyik oldalán kiemelkedik a vízből. Ugyanaz a probléma, mint hónapokkal ezelőtt a generátorral és a vízkészítővel volt, hogy csak az egyiket tudtuk működtetni attól függően, hogy milyen csapáson haladtunk, mert a vízvételi pontjaik ellentétes oldalon voltak. Ez a gond megoldódott azzal, hogy a két oldalt összekötöttük egy csővel így tudjuk váltani a vízvételi pontot a generátorhoz és a vízkészítőhöz, de a WC-hez nem. Úgyhogy, ha jobb csapáson haladunk, mint most, akkor egy bizonyos dőlés után nem lehet vizet szivattyúzni a WC-be. Nem akarom ecsetelni milyen kellemetlen tud lenni …
Csütörtökön délelőtt aztán lassan enyhűlt a szél és az irányi is változott kissé, úgyhogy már nem olyan élesen vitorláztunk széllel szemben, következésképp jelentősen csökkent a hajó dőlése is. A további utat illetően úgy tűnt a legutóbbi időjárás előrejelzésekből, hogy az a magas nyomású anticiklon, ami eddig kitartóan Írország nyugati partjainál csücsült és kvázi utunkat állta (bár még több száz mérföldre voltunk onnan), lassan elkezdett dél felé húzódni. A kérdés az volt, hogy merről kerüljük meg, hisz egy ilyen anticiklon belsejében nagyon kevés szél van, vagy egyáltalán nincs, úgyhogy a hajós igyekszik inkább körbe menni rajta. Az egyetlen jó válasz, hogy megpróbálunk észak felé kerülni, remélve, hogy az előrejelzésnek megfelelően tényleg délre húzódik és akkor utat enged fölötte nekünk kelet felé, uticélunk felé. Ha minden úgy történik ahogy terveztük, akkor 1-2 nap múlva újra spinakkerrrel kanyarodhatunk kelet felé, Írország észak-nyugati csücske irányába.
Csütörtökön a reggeli órákban közvetlenül a hajó mellett hatalmas uszonyok tűntek fel néhány pillanatra, aztán minden ismét csendes lett. Azt gondolom, hogy egy nagyméretű cápa éppen zsákmányolt valamit, mert a hegyes, penge szerű uszonyok egyrészt biztos nem emlősé (bálna, delfin) voltak, másrészt nem csak hátuszonyt, hanem melluszonyt is láttam kicsapódni a vízből. Itt sem fürdök mostanában …:)
Péntekre virradóan megint dupla éjszakai műszakban voltam. Ahogy egyre északabbra hajózunk úgy rövidülnek az éjszakák. Nem kellene hozzá sok, hogy egyáltalán ne sötétedjen be. A jelenlegi szélességi körön is csak kb. 3 órányi éjszaka van. Az első esti műszak végére, 23:00 óra körül éppen hogy besötétedik, és hajnal 02:00 körül elkezd világosodni. Az ember szinte nem is érzi, hogy eltelt egy éjszaka, különösen, hogy mindkét esti műszakunk világosban volt.
Az elmúlt egy napban „lopakodó” üzemmódban voltunk. Ilyenkor a helyzetjelentésünket nem teszi közre a szervező és azt reméljük, hogy mindenkit meglepünk, amikor ismét kilépünk a „takarásból”. Szerintem így is történt, mert az északias útvonalunk jó stratégiának bizonyult. Míg a tőlünk némileg délebbre tartó hajók a már korábban említett anticiklonba kezdtek belegabalyodni és lelassultak, addig mi igazán jó sebességgel haladtunk. A fehér vitorlákkal a 10 csomó körülire csendesedett szélben közel szélsebességgel haladtunk. Reggel felé úgy tűnt, hogy a szél tovább csökken, ezért az előző műszak áttért a közepes spinakkerre. Sajnos ez nem volt hosszú életű, mert elhamarkodottnak bizonyult a lépés. A szél újra erősödött és irányában sem volt kedvező, úgyhogy szinte folyamatosan a vízben húztuk a bőszeles vitorlánk alját. Ez csak lassított bennünket és irányra sem tudtunk tartani. Úgyhogy nem sokkal azután, hogy felvettük a második éjszakai műszakot (világosban), leszedtük a spinakkert és visszatértünk a fehérvitorlákra. Persze ez egy spinakker csomagolást is jelentett.
Mire összecsomagoltuk a spinakkert és közeledtünk a műszakváltáshoz, újra gyengült a szél, úgyhogy ismét előkészítettük a spinakkert az újbóli felszállásra. Ez a vitorlázás már csak ilyen.
A péntek reggel híre, hogy a szervező előrehozta a verseny befutóját. Ez alkalommal nem egy adott célvonalat jelöltek ki, hanem vasárnap dél UTC (Universal Time Coordinated – Nemzetközi egységes idő) szerint. Ekkor megnézik, hogy ki-ki milyen távol van a céltól és a távolság sorrendjében hirdetnek eredményt. A mögöttes ok nyilván az attól való félelem, hogy a hajók mind beleakadnak az anticiklonba és lelassulnak vagy leállnak, és végül túl későn érnek LondonDerrybe.
Mi egyelőre egyre jobban állunk, mert a lopakodásból úgy jöttünk ki, hogy további 2 helyet ugrottunk előre. Szombat reggel a 6. helyen futottunk. Ráadásul az is jó hírnek bizonyult, hogy a sprint szakaszon (előre megadott két hosszúsági kör között leggyorsabban futó hajó kap pontot) egyelőre mi voltunk eddig a leggyorsabbak, bár még van 3 hajó, aki futja a maga sprintjét.
Annak ellenére, hogy egy magasnyomású légköri rendszert próbálunk megkerülni (amiben a leszálló levegő felhőoszlató hatású), az égbolt jellemzően borult. Nem annyira felhők ezek, mint inkább kicsapódott pára. Mintha magasra szállt köd takarná el az égboltot. ilyenkor kimondottan nehéz pontos irányt tartani, hiszen nincs semmi az égen ami segítené a kormányost, csak egybefüggő szürkeség. Ez este még rosszabb, de szerencsére egyre rövidülnek a sötét órák. Június 22. vasárnap lesz a leghosszabb nappal (és egyben legrövidebb éjszaka) az északi féltekén. A szürke egyhangúságtól eltekintve viszonylag esemény szegény volt mind a péntek, mind pedig szombat. Ugyan ahogy elkezdtük megkerülni a lassan délre mozgó anticiklont, közepes spinakkerünket a legnagyobbra cseréltük, mert egyrészt fordult a szél, másrészt gyengült, úgyhogy nagyobb vászonra volt szükségünk. Egyébiránt szombat reggelre gyönyörűen kiderült az ég, zavartalan kékség vette át a jellegtelen szürkeségtől az uralmat. A sziporkázó napsütés a hűvös szél ellenére egymás után csalogatta le rólunk a rétegeket, mire a végén egy pólóban és egy rövid nadrágban élveztük a kellemes tavasz szerű meleget. Azt gondolom, hogy azért estére megint le fog hűlni a levegő, miután lemegy a nap. Igen, annak ellenére világos marad, hogy a nap azért lebukik a horizonton.
A szombat legnagyobb eseménye az volt, hogy megérkezett a hivatalos hír a sprint eredményéről, miszerint mi voltunk a leggyorsabbak. Ez nem csak 2 pontot jelent a zsebben, hanem némi elégtételt is a megalázó utolsó helyért néhány nappal korábban. Folyamatosan az motoszkál a fejemben, hogy vajon hol tartanánk a nélkül a 70 mérföld hátrány nélkül, amit a „jégmezőn” szedtünk össze, miközben a többi hajó spinakkerrel szárnyalt előre. Persze egy vitorlás versenyen ez nem úgy működik, hogy akkor 70 mérfölddel előrébb lennénk. Mégis, figyelembe véve, hogy kevesebb mint 40 mérföld hátrányunk van a vezető hajó mögött, el-eljátszok a gondolattal, hogy vajon hol tarthatnánk most. Jó lenne legalább még egyszer felkerülni a dobogóra.
Vasárnapra virradó éjszaka a pánik időszaka volt. A némileg gyengülő szélben kicsivel lassabban haladtunk, mint a hozzánk viszonylag közel lévő versenytársak. Azt persze nehéz megértetni (különösen Patricknek), hogy akár néhány 100 méter is óriási különbséget jelenthet szélviszonyokat illetően (még a tengeren is), nemhogy az a 10-20 mérföld távolság, amennyire a közeli hajók vannak. Patrick fel-alá rohangált a navigációs állomás és a fedélzet között és idegesen mondogatta (esetenként egész vádlón), hogy valamit nem csinálunk jól, mert nem messze tőlünk gyorsabbak a hajók. A végén lecseréltük a nagy spinakkerünket közepesre, amivel kicsit élesebben tudunk menni. Ez segített és megint 10 csomó fölé tornáztuk a sebességünket. Ez némileg megnyugtatta a kedélyeket. Vasárnap reggelre látótávolságba került a közvetlen előttünk haladó, az 5. helyet birtokló Great Britain hajó, ami nem egészen 2 mérföldre volt előttünk. Előttük pedig 6-8 mérföldön belül további hajók. Szóval egészen jó helyezések kerültek elérhető közelségbe. A gond csak az, hogy vasárnap délben lefújják a versenyt, vége ennek a szakasznak. Szóval alig néhány óra maradt, hogy néhány helyet tovább javítsunk a pozíciónkon. Ha itt jól fogunk teljesíteni, akkor valószínűleg az összesített táblán is ugrunk (legalább) egy helyet előre.
Az időjárás továbbra is nagyon kedvező. Gyönyörű időben, kellemes bőszélben, alig hullámzó tengeren hasítjuk a mélyzöld vizet. Igazán ideális körülmények és azt hiszem tulajdonképpen az egész Észak-Atlanti utunk igazán szerencsének mondható időjárás szempontjából. Belefuthattunk volna sűrű ködbe valahol Új-Fundland partjai alatt, kifoghattunk volna egy jégtömböt vagy egy hideg vihart. De nem volt és úgy tűnik, hogy már nem is lesz Észak-Írországig. Már csak a következő, Hollandiáig tartó szakasz izgatja kicsit a fantáziámat, mert északra meg kell kerüljük Skóciát, ami akár kemény időt is tartogathat számunkra. No de ez még egy hét múlva aktuális, addig sok minden fog még történni.
A vasárnap délelőtt sok izgalmat tartogatott, mert igen jól sikerült hozni a formánkat. Ez azt jelenti, hogy a 6. helyről a 3. helyre !!!! jöttünk fel. Alig néhány száz méterrel ugyan, de sikerült megelőzni a korábbi 3. helyen vitorlázó PSP hajót. Mindenki nagyon örült a dobogós helynek és ezzel az én vágyam is teljesülni látszik. Nyilván PSP nem volt ennyire lelkes és egyből be is nyújtottak egy fellebbezést a versenybizottságnak. Arra hivatkoznak, hogy Patrick, a szkipperünk korábban egy másik hajótól, konkrétan a Great Britain-tól megkérdezte a PSP pozícióját. Ekkor a GB hajó köztünk és PSP között volt, úgyhogy ők fogták a PSP AIS jelét, amit mi már nem tudtunk venni. Miért volt erre szükség? Semmiért. Patrick csak kíváncsiságból kérdezte meg (elég bután és naivan), nem változtattunk irányt vagy sebességet ez alapján. Mindenestre a rádiós beszélgetést a PSP hallotta és most azzal érvelnek, hogy „külső” információt használtunk fel, ami a verseny szabályzata alapján tiltott. Persze ez igencsak érvelhető, hogy miért lenne külső információnak tekintendő egy AIS rendszer által sugárzott adat, amit az egyik hajó fog. Sajnos ez kicsit megkeseríti az ünneplést, mert meg kell várjuk a versenybizottság döntését. Reméljük, hogy számunkra kedvezően döntenek és megtarthatjuk nehezen kivívott 3. helyünket. Ez a pódium pozícióért járó 10 ponttal meg a sprintért járó 2 ponttal 12 pontot kaszálhatnánk, ami épp annyi, mint amennyi az első helyért jár! Továbbra is ott motoszkál a fejemben, hogy hol végezhettünk volna a 70 mérföld hátrány nélkül …
A verseny vége, vasárnap dél után beindítottuk a motort és teljes gőzzel robogtunk Derry felé. Mivel ilyenkor csak 2 ember kell a fedélzeten, a többiek vasárnap délután vitorla karbantartást, ill. takarítást csinálhattak, ami nyilván a Derry-ben töltött időnkből spórol meg órákat, napokat. Ennyivel is kevesebbet kell majd a hajón tölteni.
Ha minden rendben megy, akkor hétfőn délelőtt megérkezünk Derry-be és 4-5 napunk lesz minimális hajón töltendő idővel kipihenni az egyébként nem túl fárasztó, utolsó nagy óceán átkelésünket. Erről, mármint hogy mi történik Derryben, a következő feljegyzésben tudósítok.
‹‹‹ Előző hír Következő hír ›››
